Álom lehet a halálközeli élmény

Amerikai kutatók azt próbálják bebizonyítani, hogy a halálközeli élmény sokkal általánosabb jelenség, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják. Csupán egy álom, amelynek bármelyikünk a részese lehet. Ugyanakkor, akik az életüket veszélyeztető stresszhelyzet után valaha átéltek ilyesmit, sokkal nagyobb valószínűséggel keverik össze később az álmot a valósággal azokhoz a társaikhoz képest, akik sosem estek át effajta tapasztalatokon.

A traumát, például súlyos autóbalesetet vagy szívműtétet átélt betegek gyakran számolnak be úgynevezett testenkívüli- vagy halálközeli élményekről, mialatt biztonságot árasztó, erős fény öleli körül őket, és végtelen nyugalom érzése tölti el lényüket. Korábban több tanulmány kimutatta, hogy a fentiekhez nagyon hasonló jelenségek előidézhetők például az agy elektromos ingerlésével, illetve bizonyos drogok (pl. ketamin) is kiválthatnak ilyesfajta állapotokat.

Kevin Nelson (University of Kentucky, Lexington) és kollégái annak kapcsán kezdték vizsgálni a jelenséget, hogy a halálközeli élmények gyakran a "karok és lábak bénulásáról" számolnak be. Ez a jelenség pedig számos embernél megfigyelhető az elalvás előtt vagy közvetlenül ébredés után.

Nelson szerint a betegek a halálközeli élmények átélése során az alvás ún. REM-fázisához nagyon hasonló állapotba kerülnek. A REM (Rapid Eye Movement, magyarul gyors szemmozgási) -fázis az alvás azon szakasza, amelyben a végtagok elernyednek, és megjelennek az álomképek (ily módon az álom és a valóság egybemosódása jellemző rá). A kutató szerint a fellépő vizuális aktivitás magyarázhatja például a testenkívüliség során tapasztalt fényáradatot.

A REM fázis az agytörzs felügyelete alá tartozik. Az agytörzs a gerincvelőhöz kapcsolódó agyterület, amely a legtöbb alapvető életfunkció irányításában részt vesz. A kutató azt feltételezi, hogy az eddigiek tükrében az agytörzsnek valamiképp köze lehet a halálközeli állapot kialakításához is. Persze nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy egyéb (pszichológiai vagy spirituális) faktoroknak is szerepe lehet a jelenség kialakulásában. Állításait mindenesetre további vizsgálatokkal próbálja a jövőben alátámasztani - írja a Nature online hírportálja.

A vizsgálatban kétszer ötvenöt ember kérdeztek meg tapasztalataikról. Első csoportjuk olyan, súlyos traumán átesett betegeket foglal magába, akiknek volt részük a halálközeli élményben, míg a második csoport tagjai sosem estek át ilyesmin. Az első csoportbeliek hatvan százaléka különleges élményein túl arról is beszámolt, hogy legalább egyszer már támadt olyan furcsa érzésük, hogy nem tudták eldönteni, az adott szituáció valójában megtörtént-e velük, vagy csupán álom volt az egész. Ezekben a zavart periódusokban is többen a fenti "bénuásról" számoltak be. A másik csoport tagjainak mindössze huszonnégy százalékánál merült fel ez a probléma. A kutatók a Neurology c. szaklapban közölték eredményeiket (Nelson K., et al. Neurology, 66. 1003 - 1009, 2006).