A csimpánz és az ember ősei kereszteződhettek egymással

2006.05.24. 8:04

Az evolúciós szakadás az ember és legközelebbi élő rokonunk, a csimpánz között talán nem is történt olyan régen, mint azt eddig gondoltuk. Legalábbis a legújabb vizsgálatok - melyek a két faj genetikai állományát hasonlították össze - ezt sugallják. Sőt mi több, úgy tűnik, hogy az elválás nem egyik napról a másikra történt - ami ahhoz az ellentmondásos elmélethez vezet, mely szerint az első elválást követően a két faj ősei még szaporodhattak egymás között - olvasható a Nature online hírportálján.

10 millió évvel ezelőtt számos majomfaj létezett, de az emberfélék családjának (hominidák) eddig ismert legkorábbi, jó állapotban megmaradt, a csimpánzoktól és más majomfajoktól jól elkülöníthető képviselői csupán 5 millió évvel későbbi üledékekből kerültek elő. A köztes ötmillió éves időszakban kellett megtörténnie a két fejlődési vonal szétválásának, ám az ezzel kapcsolatos teljes emberi leletanyag meglehetősen bizonytalan.

Korábbi becslések szerint a két ág nagyjából hétmillió évvel ezelőtt vált el egymástól. Ez alapján sokan a 2002-ben Csád területén talált szenzációs leletet, a legkevesebb 6,5 millió évvel ezelőtt élt Toumait (amely a Sahelanthropus tchadensis nevű fajhoz tartozott) tekintik a modern ember felé vezető ág első képviselőjének (bár egyesek szerint az emberfélék e feltételezett legősibb, hónapokon át ünnepelt tagja nem más, mint egy nőstény gorilla).

A harvardi David Reich által vezetett kutatócsoport új eredményei szerint azonban az elválás nem történhetett 6,3 millió évnél régebben, sőt valószínűleg csak 5,4 millió évvel ezelőtt következett be. Vagyis Toumai még a két ág szétválása előtt élt.

A kutatók eddig példátlan részletességgel (több mint 20 millió "DNS-betű" összevetésével) hasonlították össze az ember, a csimpánz, a gorilla és más főemlősök genetikai állományát. A DNS-szekvenciák különbségeiből becsülték az egyes fajok szétválásának idejét.

Reich és munkatársainak a közelmúltban a Nature-ben megjelent közleménye1 alapján nem is olyan egyszerű a szétválás története. A genom egyes szakaszai ugyanis különböző mértékben különböznek egymástól. Mindez arra utal, hogy ezek eltérő időben váltak szét egymástól. Az adatok azt jelzik, hogy a két faj elválása hosszú, akár egy millió évig is tartó folyamat lehetett.

A legnagyobb hasonlóságot az X-kromoszóma mutatta. Ez is arra utal, hogy a két faj még szaporodott egymással az első szétválást követően. Az X-kromoszóma, vagyis az egyik, a nemet meghatározó kromoszóma számos olyan gént hordoz, amely a szaporodáshoz fontos. Reich szerint tehát, ha bármely két faj képes egymással szaporodni, X-kromoszómájuk is hasonló kell, hogy legyen. A természetes szelekció ugyanis mindaddig megóvja ezeket a kromoszómákat, amíg a két faj szaporodik egymással.

Amennyiben valóban létezett egy hibrid populáció, felmerül a kérdés, hogy vajon kihalt-e, vagy esetleg a modern csimpánz és/vagy a modern ember az ő leszármazottja. Nagyon nehéz erre válaszolni - ismeri el Reich. A fosszilis leletek - igen halványan - arra utalnak, hogy az ember származtatható a hibrid populációból.

Valamiért az emberszerű fosszíliák száma jóval meghaladja a csimpánzéhoz hasonlókat, így nehéz eldönteni végül is ki párosodott kivel akkoriban.

De akkor hová tegyük Toumait és fajtársait? Reich szerint ők vagy egy evolúciós mellékágat jelenthettek az első szétválás és az azt követő keveredési időszak között, vagy ha a keveredés idejében éltek is, nem vettek részt benne. További leletekre és vizsgálatokra lesz még szükség a kérdés eldöntéséhez - nyilatkozta Reich.

Korai hominidák

Korábban úgy tartották, hogy az emberszabású majmok és az emberfélék szétválása 15 millió éve történt, a legújabb vizsgálatok alapján azonban más felfogás alakult ki. E szerint a gibbonok 10 millió éve, az orangutánok valamivel később, míg a gorillák és a csimpánzok csak 5-7 millió éve szakadtak le a közös fejlődési vonalról. Az emberfélék (hominidák) családja minden olyan fajt magában foglal, amely az ember és a csimpánzok közös fejlődési vonalának szétválása után élt.

A legelső emberfélék tehát jóval fiatalabbak, mint azt régebben gondolták. Eddig ismert legidősebb képviselőjük, az Ardipithecus ramidus Kelet-Afrikában (a mai Etiópiában) lépett színre, mintegy 4,4-4,5 millió évvel ezelőtt. Őket követte egy jóval fejlettebb faj, az Australopithecus afarensis, amelynek fosszíliáit 2,9 és 3,9 millió év közé datálhatjuk. A mai csimpánzokhoz fogható agytérfogatú (400-500 köbcentiméter), alacsony termetű (kb. 120 cm magas), az eszközt és a beszédet még nem ismerő élőlények lehettek. E faj legépebben megmaradt, legteljesebb maradványa "Lucy" néven vált ismertté a nagyközönség számára. Feltehető, hogy ennél a formánál kettéágazott az emberfélék fejlődése: egyik ágon más Australopithecus fajok alakultak ki, amelyek evolúciós zsákutcát jelentettek. A másik ág vezetett a modern ember kialakulása felé.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK