A női megérzés

2006.11.15. 10:13

A nők az apró részletek érzékelésére fogékonyabbak, a finomabb jelzéseket is fel tudják fogni. Ebből jön létre az a bizonyos, köznapi nyelvben elterjedt "női megérzés" kifejezés, ami a férfiak "eltompultabb" érzékelése mellett hat olykor különlegesnek.

Úgy tartják, méretét tekintve a nők kisebb aggyal rendelkeznek. Ezt egy német pszichológus, Bayerthal fogalmazta meg elég drasztikusan 1911-ben "mérőszalagos" módszerében. Azt tartotta, hogy akinek 52-53 cm-nél kisebb a koponyamérete, nem válhat belőle sebészprofesszor, semmilyen komolyabb szellemi tevékenységre nem képes. 50,5 cm-es koponyakerület alatt pedig már normális értelmi képesség sem létezik, ily módon "nincs értelme megvizsgálni tehát, hogy mekkora egy zseniális nő koponyamérete, mert ilyen nő nem létezik".

Szerencsére az utóbbi szűk száz évben a nemi különbségből eredő magatartásformák vizsgálatában jelentős előrelépés történt. Köztudottá vált, hogy bár tényleg van különbség a női és férfi koponya mérete, ezáltal pedig az agy tömege között, ezeket arányaiban, a testhez képest kell vizsgálni, és így már nincs lényegi eltérés. Kiderült, hogy a női agy anyagcseréje gyorsabb a férfiakénál, viszont ez sem jelent minőségbeli különbséget.

Érdekes jelenség az IQ Gauss-görbéjének nemek szerinti eltérése. A görbe két szélén - nagyon magas, illetve nagyon alacsony IQ - inkább férfiak helyezkednek el. A nők pedig inkább a görbe közepén, ami egy átlagos intelligenciához közeli szintet jelent. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy az intelligencia kialakulásában öröklött és tanult tényezők is szerepelnek. Az öröklött részt az X-kromoszóma határozza meg. A férfiak 23. kromoszómapárja XY, a nőké XX. A nők egyik X-e akár alacsony, akár magas IQ-t határoz meg, a másik X ezt kompenzálja, kiegyenlíti. Ezzel szemben a férfiaknál csak egy "X-re van lehetőség", ami akár nagyon magas, akár nagyon alacsony IQ szintet jelenthet. 

A nemi sajátosságok az agyi fejlődés különbségeiből is következnek. Két agyféltekével rendelkezünk. Ebből egyik domináns, vagyis nem egyforma módon használjuk mindkettőt. Leegyszerűsítve: a bal agyfélteke a tudatos, "gondolkodó", a jobb agyfélteke pedig az érzelmi működéshez kötődik. A férfi agy bal féltekéje a nőkéhez képest differenciáltabb, így kiforrottabb logikai, matematikai funkciót tölt be. A nőknél a férfiakhoz képest jelentősebb a jobb agyfélteke szerepe. Ezáltal a kapott információkat érzelmi síkon jobban vizsgálják, szemben a férfi döntően tényeken alapuló értékelésén. Még egy fontos különbség: a nőknél a két agyfélteke közötti kommunikációt biztosító ún. kérgestest vastagabb, vagyis az információáramlás sokkal élénkebb, így jobban tudják egyszerre mindkét agyféltekét használni. Ezzel magyarázható, hogy a női nem tagjai több dologra képesek egyszerre koncentrálni.

Az intenzívebb információáramlásnak köszönhetik a gyengébbik nem tagjai jobb beszédkészségüket. Jobban fogalmaznak, sokkal színesebben, árnyaltabban beszélnek. Erőteljesebben érzékelik a hanglejtést, hangsúlyt, mimikát, aminek köszönhetően átfogóbb képet kapnak a másik ember lelkiállapotáról. A kisagy anyagcseréje is lényegesen gyorsabb a férfiakéhoz képest, ezért lehetséges például, hogy a finom mozgások koordinációja jobb a nőknél. Ehhez is kötődik a jobb beszédkészség, mivel a beszéd a legbonyolultabb mozgás. Az ajkak, a nyelv, a száj összehangolt munkájából jön létre. A kislányok korábban mondják ki az első szavakat, és általános iskolás éveik előtt a fiúknál folyékonyabban beszélnek.

A nők nagyagyi működéséhez kapcsolódik érzékszerveik finomabb működése, mivel a hozzájuk tartozó kéreg is fejlettebb, vastagabb. Vagyis az apró részletek érzékelésére fogékonyabbak, a finomabb jelzéseket is fel tudják fogni. Mindebből jön létre az a bizonyos, köznapi nyelvben elterjedt "női megérzés" kifejezés, ami a férfiak "eltompultabb" érzékelése mellett hat olykor különlegesnek.

Klement Viktória

KAPCSOLÓDÓ CIKK