Új térképek: ijesztő a világtenger állapota

2008.02.26. 7:54

Bolygónk felszínének háromnegyede, az élőlények életterének nagy része. Több mint egymilliárd köbkilométernyi víztömeg. Egy átfogó amerikai kutatás nyomán először tárul fel előttünk összegző térképen bolygónk tengereinek, óceánjainak állapota. A látvány aggasztó: a világtenger közel felét súlyosan érinti az ember tevékenysége; a tengereknek mára nem maradt egyetlen érintetlen foltja sem. Az eredmények szerint mindenhol az óceánok hőmérsékletének emelkedése jelenti a legalapvetőbb problémát.

A Föld 71 százalékát, közel 362 millió négyzetkilométert tengervíz borítja. Az óceánok, tengerek 1,3 milliárd köbkilométernyi vizet tárolnak, a világtenger területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb. Bár a tengerek élővilága, különösen a mélytengeri élet java része még ma is ismeretlen a kutatók előtt, a hatalmas felszínből és a mélységből ítélve annyi bizonyosan állítható, hogy bolygónk életterének nagy részét tengerek és óceánok adják - itt található a földi élet, a bioszféra túlnyomó része. A tengerek biodiverzitása, azaz az itt élő fajok sokfélesége pedig nagyobb, mint a szárazföldi és az édesvízi ökoszisztémáké. A tengerek az élet szinte végtelen formáinak nyújtanak otthont a mikroszkopikus élőlényektől, a 0,02 mikrométeres fitoplanktontól a 33 méteresre megnövő cetekig.

A tengeri környezetre azonban számos, az emberi tevékenységekből származó terhelés nehezedik. Az emberiség hatása a világtenger nem kevesebb, mint 41 százalékát fokozottan terheli, s mindössze 4 százalékára mondhatjuk, hogy úgy-ahogy érintetlen maradt - derül ki abból az átfogó tanulmányból, amelynek eredményeképpen először készült részletes térképsorozat a Földünk tengereit, óceánjait érő emberi hatások következményeiről. Gyakorlatilag nincs a Föld vízburkában egyetlen pont sem, amelyet ne változtatott volna meg az emberi tevékenység.

Összesített térkép

A Science-ben a napokban publikált tanulmány a Kaliforniai Egyetem ökológiai problémákat elemző központjában (National Center for Ecological Analysis and Synthesis, NCEAS), számos kutatóintézet, civil szervezet és kormányzati ügynökség együttműködésében jött létre. A kutatók 17 különböző emberi tevékenység globális hatását vizsgálták, úgy mint a kereskedelmi halászat, a kikötők és hajóforgalomból eredő vízszennyezés, a klímaváltozás, az ultraibolya-sugárzás mértéke, a tengervíz savasodása stb. Arról gyűjtöttek adatokat, hogy ezek a hatások összeadódva milyen mértékű változásokat eredményeznek a tengerek élővilágában, amelyet 20 ökológiai rendszerbe csoportosítottak, úgy mint a korallzátonyok, a kontinentális talapzatok, a mangrove-erdők vagy a mélytengerek élővilága. Az eredmények szerint az emberi tevékenység hatása az egész bolygón jelen van, s a tengerek, óceánok 41%-át közepesen, illetve erősen veszélyezteti.

Forrás: NCEAS

Az emberi tevékenység világtengerre gyakorolt hatásainak összesített térképe. A hatás erőssége a kéktől a vörös szín felé haladva nő (számszerűen a kutatók által felállított skálán)

Először látjuk át világosan, mely tengeri ökoszisztémák vannak a legnagyobb veszélyben, és hogy az adott területen mi okozhatja a legfőbb problémát - magyarázza a térkép jelentőségét Elizabeth Selig, az Észak-Karolinai Egyetem ökológusa, a tanulmány társszerzője. A problémák pontos helyének, kiterjedésének, súlyának és okának ismerete révén konkrét stratégiákat dolgozhatunk ki, és felállíthatjuk a problémák kezelésének prioritásait. A tanulmány azt is világossá teszi, hogy bár a helyi lépések is igen fontosak, az ökoszisztémák védelme a problémák mérete és általános elterjedtsége miatt már csakis globális megoldásokkal képzelhető el - mondta el John Bruno, szintén az Észak-Karolinai Egyetem professzora, aki Seliggel együtt az óceánok hőmérsékletéről szóló rendkívül részletes (a korábbi, rendelkezésre álló 50 km2-es helyett 4 km2-es felbontású) méréseivel járult hozzá a kutatás eredményéhez. A tanulmány kiemeli, hogy az óceánok hőmérsékletének emelkedése jelenti a legalapvetőbb, mindenhol jelen lévő problémát.

Így készült

Mint azt már említettük, első lépésként 17 különböző, a tengeri környezetre feltehetőleg erős hatással bíró emberi tevékenység területi eloszlását térképezték fel. Ezt követően 14 féle tengeri ökoszisztéma és további hat modellezett ökoszisztéma különböző terhelésekkel szembeni sérülékenységét számszerűsítették. Mindezeket összevetve durván kijelölhetővé váltak azok a területek, ahol a legerősebb az emberi hatás, és egyben igen érzékeny az ott található ökoszisztéma. Végül pedig olyan korábban már elvégzett konkrét méréseket kerestek, amelyek alapján igazolható vagy cáfolható az egyes ökoszisztémák így modellezett sérülése, átalakulása.

 

Forrás: NCEAS

A világtengerbe jutó emberi eredetű szervetlen szennyezőanyagok eloszlása. A térképen látható, hogy a szennyezőanyagok a partvonalak mentén fejtik ki legerősebb hatásukat (piros színnel), tehát gyakorlatilag azonnal, amint a vízbe kerülnek. A vizsgálat keretében az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO adatai alapján azt tanulmányozták, hogy mely folyók mennyi szennyezőanyagot juttatnak a világtengerbe. A felmérés a várakozásnak megfelelően mutatta, hogy nem a nagy vízhozamú folyók, hanem a sűrűn lakott települések, illetve az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló vidékeken lévő vízfolyások számítanak a fő szennyezőanyag-forrásnak

Az új adatok birtokában a kutatók megkezdhetik például annak átfogó felmérését, várhatóan miként hat a jövőben az óceánok felmelegedése a tengeri ökoszisztémákra. Különösen hasznosak ezek az adatok a korallzátonyok vizsgálatában, hiszen az eredmények szerint a világ korallállományának közel fele közepesen vagy súlyosan érintett a vizek felmelegedésétől, s mint az Selig és Bruno korábbi munkáiból kiderült, már a tengervíz 1-2 Celsius-fokos melegedése is fertőzések kitörését okozza a korallok között.

Amiről a térkép mesél

A vízhőmérséklet emelkedése, az elsavasodás, a teherszállító hajókból, kikötőkből, olajfúró kutakból, mezőgazdaságból származó szennyeződés, a túlhalászás mind-mind súlyos nyomokat hagy az óceánok, tengerek élővilágában. Az adatok szerint a legdrámaibb változások a korallzátonyok, a tengerifű-mezők, a sziklazátonyok a mangrove-erdők, a kontinentális talapzatok és a vízfelszínt el nem érő, de azt megközelítő tengeralatti hegyek ökoszisztémáiban érhetők nyomon. A legkevésbé sérültek a mély, lapos aljzatú tengerfenekek és a nyílt vizek felszíni rétegei.

Forrás: NCEAS

A térképen a halállományra már káros mértékű halászat becsült intenzitását tüntették fel. A vörös szín jelzi a túlhalászással jellemzett térségeket - itt a rendszeresen begyűjtött zsákmány mennyisége nagyobb, mint amennyit az állomány természetes növekedése kompenzálni képes. Jól kirajzolódik például a Golf-áramlat által érintett észak-atlanti térség

Ami a területi eloszlást illeti, bolygónk emberi tevékenység által leginkább sújtott tengeri, óceáni övezetei az Északi-tenger, a Csendes-óceán dél-indiai vizei, a Dél- és a Kelet-Kínai-tenger partvonala, a Karib-tenger, Észak-Amerika keleti partvidékének vizei, a Földközi-tenger, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl, a Bering-tenger, illetve a Csendes-óceán nyugati részének egyes területei. A leginkább érintetlen tengerek az Északi- és a Déli-sarkkörökön belül húzódnak - egyelőre. A globális felmelegedés azonban a leggyorsabb ütemben éppen a sarkvidékeknél jelentkezik, így ez az érintetlenség csak viszonylagos. (Az Arktiszon és az Antarktiszon kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a Föld más részein, lásd Negatív rekordot dönthet a sarkköri jég kiterjedése című korábbi cikkünket.)

A hatások a legjellegzetesebb északi fajokon már most is megfigyelhetők: a rozmár például arra kényszerül, hogy mélyebb vizekben táplálkozzon, ezért borjait gyakrabban kell magukra hagynia. A jegesmedvék az előrejelzések szerint nagyjából a század közepére el fogják veszíteni élőhelyük 42 százalékát - ekkorra kétharmaduk a jégolvadás miatt ki fog pusztulni (a jegesmedvék helyzetéről lásd részletes cikkünket .) Az északi-sarkköri jégolvadás nyomán ráadásul nem csupán a jéggel borított vízfelszín kiterjedése, hanem a jégvándorlás mértéke is drámaian megváltozhat, s a jégtakaró visszahúzódása megnövelheti a melegebb vizek beáramlását Oroszország és Alaszka között a Bering-szoroson át. Egy ilyen változás drasztikus hatással lehet a helyi élővilágra - az algáktól az emlősökig.

Új ragadozók az Antarktisz vizeiben

Ami a Déli-sarkkört illeti, egy a közelmúltban megjelent tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a felmelegedés belátható időn belül az antarktiszi tápláléklánc összeomlásához vezethet: 40 millió éve nem látott ragadozók térhetnek vissza a jeges kontinensre, amelyekkel szemben védtelenek az évmilliók során itt megtelepedett puhatestű, vékony vázú élőlények. A szilárd, héjas testet összeroppantani képes, gyorsmozgású ragadozó halak akkor szorultak ki a vidékről, amikor tartósan fagypont alá hűlt a tengervíz. Az Antarktisz körüli vizek felszíni hőmérséklete azonban az elmúlt fél évszázad során több mint 1 Celsius-fokkal emelkedett, ami több mint kétszerese a globális átlagnak. Ha az Antarktisz tengereinek vize tovább melegszik, a következő száz év során újra megjelenhet az antarktiszi parti vizekben a most még a kissé északabbra fekvő, néhány fokkal melegebb vizekben élő királyrák, s hamarosan megérkezhetnek a cápák is. Mindehhez annyi kell, hogy az év egy szakában 7 Celsius-fokosra, tehát a mostanihoz képest 6 fokkal - melegedjen föl a tengerek vize, és a terep rögtön alkalmas lesz néhány cápafaj számára. Az újabb ragadozófajok megjelenése alapjaiban forgatná fel az antarktiszi ökoszisztémát, vészesen megcsappanhat például a garnélák és a tengeri csillagok állománya, s az egyetlen sarkvidéki csontos hal, a jéghal is veszélybe kerülhet.

Forrás: NCEAS

A kereskedelmi célú hajózás területi eloszlása - a hajóforgalom folyamatos szennyezőanyag-kibocsátást jelent. A térkép több mint egymillió hajó egy év folyamán bejárt útvonalát mutatja. A hajók a zajártalom révén is káros hatást jelentenek az élővilágra

Nem gondolhatjuk, hogy a tengerekben végbemenő változások megállnak a parton: az emberi tevékenység nyomán a tengerek élővilágában, ökoszisztémáiban bekövetkező károk visszahatnak ránk; a Földön emberek millióinak megélhetése függ a tengertől legyen szó a halászatról vagy a turizmusról. Az ember ősidők óta használja a tengereket élelemszerzésre, utazásra, áruszállításra és felüdülésre. Éppen ezért pusztán önös érdekből is azon kell munkálkodnunk, hogy mindezt fenntartható módon tegyük. Morális felelősségünk és egyben jól felfogott érdekünk is, hogy az óceánok és tengerek élővilága fennmaradjon - mutatott rá David Garrison, a kutatásban részt vevő amerikai nemzeti tudomány alapítvány (National Science Foundation, NSF) óceánbiológiai programjának igazgatója.

KAPCSOLÓDÓ CIKK