Első megfigyelés egy önmagát hibernáló halról - filmes beszámoló

2008.03.06. 7:27

A tél túlélésének egyedülálló módját figyelték meg kutatók az Antarktisz vizeiben: egy sügérféle egyes szárazföldi emlősökhöz, kígyókhoz és békákhoz hasonlóan jó előre felkészül a hosszú télre - szinte hibernálja magát.

A British Antarctic Survey (BAS) nevet viselő, nagyszabású déli-sarkvidéki kutatás résztvevői eddig soha nem látott viselkedést figyeltek meg egy antarktiszi sügérfélénél. A Notothenia coriiceps a hosszú antarktiszi télhez úgy alkalmazkodott, hogy még az évszak beállta előtt a hibernációhoz hasonló állapotba hozza magát - alig mozog, testhőmérséklete lecsökken, vérkeringése, emésztése, anyagcsere-folyamatai a nyári aktivitáshoz képest harmadára lassulnak.

A hideg égöv alatt honos halfajokról a kutatók már korábban is tudták, hogy vérükben egyfajta fagyálló anyag kering, és az ismert jelenség volt, hogy a hideg időszak beköszöntekor lelassulnak anyagcsere-folyamataik, így hibernációközeli állapotba kerülnek. Ám a korábbi megfigyelések szerint úgy tudtuk, hogy ezt mindig maga a hideg váltja ki, s hogy az anyagcsere sebessége a víz hőmérsékletének süllyedésével párhuzamosan csökken. Az anyagcsere-folyamatok aktív lassítását, tehát amikor egy állat már a hideg időszak előtt "téli álommal" készül az ínséges időszakra, eddig kizárólag emlős-, madár, kétéltű- és hüllőfajoknál figyelték meg. A hal hibernációja nem folyamatos: 4-12 naponként néhány órára magához tér, s ekkor anyagcseréje is felgyorsul.

 

 

A kutatók munkája rövidfilmen

Egyelőre nem ismert, hogy pontosan mi váltja ki a Notothenia coriiceps hibernációját, illetve hogy mi előnye származik ebből a sügérnek egy olyan környezetben, ahol a tengervíz hőmérséklete télen nem csökken jelentősen, s ahol ilyenkor még mindig talál élelmet. Bár az Antarktisz körüli vizekben a víz hőmérsékletében nem áll be jelentősebb változás, komoly szezonális különbség van a fényviszonyokat illetően: a nyár egy részében 24 órán keresztül a fény, míg télen naphosszat sötét uralkodik a tájon. Ez a váltakozás az egyik lehetséges magyarázat a jelenségre, amely mindenképpen előnyös, energiatakarékos állapot lehet a sügér számára - mutat rá Keiron Fraser, a Brit Antarktisz-kutató csoport tagja, aki a felfedezésről a PLoS One című online szakfolyóiratban számolt be kollégáival.

KAPCSOLÓDÓ CIKK