Kibányászták az eddigi legnagyobb állati szemet

Focilabdához fogható méretükkel a valaha látott - és valószínűleg a valaha létezett - legnagyobb állati látószervek azok a szemek, amelyek a legnagyobb ismert tintahalfaj jelenleg zajló boncolásán kerültek elő Új-Zélandon.

Az állatot tavaly fogták ki

A körülbelül 12 méter hosszú állatról az is kiderült, hogy nőivarú példány, ami a BBC beszámolja szerint meglepte a boncolást élő webkamerák előtt végző kutatókat. Korábban azt gondolták, hogy egy hímmel van dolguk, de az állat testében petefészkeket találtak.

A hivatalosan Mesonychoteuthis hamiltoni nevet viselő fajról igen keveset tudunk, mivel eddig körülbelül tíz példányt sikerült csak begyűjteni és megvizsgálni. A mostani, szinte teljesen ép állatot egy halász fogta ki még tavaly az Antarktisz melletti Ross-tengeren. Az MTI beszámolója szerint a halászok tengeri sügérre mentek, a majdnem féltonnás ragadozó pedig ráharapott egy horogra akadt halra. Az élve kifogott állatot még a fedélzeten lefagyasztották, és a wellingtoni Te Papa Tongarewa nemzeti múzeumba szállították. Ez az úgynevezett fejlábúak (a csigák és kagylók mellett a puhatestűek törzsének harmadik osztálya) eddig ismert legnagyobb méretű és tömegű képviselője. Példányaiból traktorgumi nagyságú tintahalkarikákat lehetne készíteni, de nem halásszák, mert húsának ammónia íze van.

A szakértők szerint a kocsonyás testből "kibányászott" szemek átmérője az élő állatban a 30 centimétert is elérhette, de pusztulása után kissé "összeestek". A körülbelül focilabda méretű szerv pupillái körülbelül 8 centiméteresek lehettek, amelyek a mély vizek sötétéjében is elegendő mennyiségű fényt engedhettek be.

Ez lehet a valaha létezett legnagyobb állati szem

Az állat vizsgálata tovább folyik: többek között egy endoszkópot vezetnek majd a gyomrába, hogy megnézzék, mit "vacsorázott" kimúlása előtt. Egyébként megtalálták a szájszervben egyfajta aprítószerkezetként ("csőrként") szolgáló alsó képletet is, amely a maga nemében szintén páratlan méretű, 4 centiméter vastag. A kutatók a hét második felére tervezik egy részletesebb, a nagyközönségnek szóló beszámoló megjelentetését.

A tengerek rettegett ragadozója

A Mesonychoteuthis hamiltoni fajt még 1925-ben fedezték fel, amikor egy egyed két csápját találták meg egy ámbráscet gyomrában. Eddig csak néhány példányt sikerült azonosítani: a legtöbb maradványai ámbráscetek gyomrából kerültek elő, egyet pedig egy nagy mélységekben használatos speciális hálóval fogták ki 2000-2200 méter mélyről. Testmérete és tömege jócskán meghaladja rokona, az óriás tintahal (Architeuthis dux) méreteit.

Kiolvasztás a boncolás előtt

A fejlábúak osztályába, a kalmáralakúak rendjébe, s ezen belül az óriáskalmárfélék családjába tartozó puhatestű lenyűgöző méretű szájszervvel rendelkezik, és karjai végén borotvaéles, forgatható kampószerű kinövések vannak, melyek segítségével akár ámbráscetet is megtámadhat.

A lelkes kutatók szeretnének "köznapi" elnevezést is adni az egyelőre csak rendszertani nevén, a Mesonychoteuthis hamiltoni néven ismert állatnak. Miután az "óriás" jelző már foglalt, a különleges mélytengeri "szörnyet" gigantikus/kolosszális tintahalra szeretnék keresztelni, amely "egyszerre utal méretére és agresszivitására". "Nem is annyira lenyűgöző méreteiből, mint inkább óriási szájából és kampós végű hatalmas karjaiból következtethetünk arra, hogy a tengerek rettegett ragadozójával van dolgunk.