Orvosság cápában, medvében - pusztul a gyógyító élővilág

Bolygónk élővilágának sokfélesége a szemünk láttára, riasztó sebességgel tűnik tova. Számos tanulmány, kiadvány írt már az ebben rejlő biológiai, gazdasági, társadalmi veszélyekről. Egy a napokban megjelent kötet elsőként veszi számba a biodiverzitás csökkenése nyomán az emberi gyógyászatban várhatóan bekövetkező veszteségeket. Milyen ígéretes gyógymódoktól vághat el örökre bennünket a békák, cápák, medvék pusztulása?

Sokan, sokféle módon felhívták már a figyelmet a biológiai sokféleség megőrzésének szükségességére, az érvek jó része azonban, az erkölcsi eszmefuttatások az ember, mint tudatos lény élővilággal szembeni felelősségéről a természetvédők körein belül reked. A természetben lezajló világméretű változások (fajok kihalása, élőhelyek átalakulása, elszennyeződése) a "modern ember" számára - éppen a természettől való eltávolodása okán - kevéssé érzékelhetők.

A természetes környezet szükségességének számokba fojtott, közgazdasági szempontú megközelítését teszi lehetővé a manapság mind gyakrabban használt ökoszisztéma-szolgáltatások fogalma. E tágan értelmezhető, emberközpontú kifejezés alatt olyan szolgáltatásokat értünk, amelyekkel az élő rendszerek az emberiség javát szolgálják, a nyersanyagoktól (ásványkincsek, fa stb.) a környezet ember számára nélkülözhetetlen elemein (víz, levegő) és folyamatain (pl. lebontó szervezetek működése) át egészen a mentális és spirituális "táplálékokig" (ilyen a természetes környezet szépsége, harmóniája). Mindez végső soron számszerűsíthető, pénzben is kifejezhető - korunk embere pedig a leginkább ebből ért.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások éppolyan komplex módon járulnak hozzá az emberi egészség fenntartásához, mint amilyen összetett az egészség fogalom maga, vannak ugyanakkor a természetben olyan növényi, állati, vagy ásványi származékok, vegyületek, amelyek közvetlenül is kedvezően hatnak az emberi anyagcserére; gyógyító hatásúak, s ezért gyógyszereink alapját adják - vagy adták, amíg az adott hatóanyag mesterséges gyártása el nem kezdődött. A természetes gyógyító anyagok alkalmazása, az "alternatív medicina" persze nem az utóbbi évtizedek felfedezése - ezek őseink gyógyszerei, s az Egészségügyi Világszervezet, a WHO felmérése szerint a világ lakosságának mintegy 80%-a ma is ezeket az évezredek óta használatban lévő, néha újként felfedezett anyagokat használja egészsége megőrzésére.

Számos ilyen természetes anyag gyógyerejének laboratóriumi feltárása jelenleg is zajlik - pusztító betegségekre sikerül a természetből vett gyógyírt találni - már ha az adott anyag forrása meg nem szűnik, ki nem pusztul időközben. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében több mint 100 kutató közreműködésével készített, és az Oxford University Press gondozásában ez év áprilisában publikált, Sustaining Life (szabad fordításban "Az élet fenntartása") című kiadvány adatai szerint a biológiai sokféleség csökkenésének jelen ütemével számolva bolygónk színéről hamarosan eltűnnek többek között a csontritkulás, egyes vesebetegségek és daganatos megbetegedések gyógyszereinek lehetséges természetes forrásai, valamint egy sor antibiotikus hatású anyag. A kutatások eredményét a Szingapúrban megrendezett Üzlet a Környezetért (Business for Environment - B4E) című találkozó keretében ismertették, s az eredmények további értékelése és bemutatása a Bonnban tartandó Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity, CBD) részes feleinek 9. nemzetközi találkozóján várható május közepén.

Egy ökoszisztéma-szolgáltatás, a gyógynövényfajok egy része is veszélyben forog

"A Föld élővilágának jó része még felfedezésre vár, s az emberi egészség szempontjából kulcsfontosságú anyagok, a jövő generációk gyógyszerei, ott rejtőznek titokban valamely élőlény testében. Azonban a fajok eltűnésével együtt fogynak az esélyeink is természetes, újszerű, valóban gyógyító szerek felfedezésére" - fogalmaz Ahmed Djoghlaf, az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény Főtitkárságának munkatársa.

A Harvard Orvosi Egyetem két tanára, Eric Chivian és Aaron Bernstein által összeállított könyv egyik markáns példája két békafaj esete, amelyek a közelmúltban tűntek el Ausztrália esőerdeiből. A Rheobatrachus nembe tartozó fajoktól a gyomorfekély újfajta gyógyszerét remélték kinyerni. Az apró kétéltűek utódai ugyanis meglepő helyen, a nőstények gyomrában fejlődnek anélkül, hogy anyjuk megemésztené őket. Az előzetes kutatások kimutatták, hogy a fejlődő békalárvák sav- és enzimtermelést gátló anyagokat választanak ki, amelyek megakasztják az emésztés folyamatát addig, amíg a porontyok el nem érik a szükséges fejlettséget. A két faj azonban az elmúlt években kipusztult, s ez a kutatások végét jelentette.

A kiadvány hét, gyógyászati szempontból aktuálisan vagy várhatóan fontos, ám a kihalás által fenyegetett élőlénycsoportot emel ki.

Kétéltűek

A kétéltűek (Amphibia) osztályába tartozó állatok regenerálódási képessége legendás, az észak-amerikai zöld gőték (Notophthalmus viridescens) például akár a szívizomzatuk, idegrendszerük vagy vázrendszerük szöveteit is képesek újraszervezni; e szöveti regenerálódási folyamatok tanulmányozása hozzásegíthet az emberi szervezet hasonló képességeinek feltárásához is, ami komoly áttörést jelentene az orvoslásban. A panamai nyílméregbékák (Dendrobates) által termelt mérgező alkaloidok közül a pumiliotoxinok serkentik a szívizom-összehúzódását, a Kínában élő óriás unka (Bombina maxima), egy mexikói levelibéka-faj (Pachymedusa dacnicolor), illetve az Észak-Amerikában honos pocsolyalakó béka (Rana palustris) bőrváladékának brachykinin- és maximakinin-tartalma pedig az erek simaizmainak elernyedését fokozza az emlősökben - ezek az összetevők hatásosak lehetnek egyes szív- és érrendszeri betegségek kezelésében.  Más alkaloidok, így az ecuadori nyílméregbékák (Epipedobates) által kiválasztott anyag fájdalomcsillapítók hatóanyagaként hasznosulhatnak. Egy Ausztráliában élő faj váladéka, az ún. "békaragasztó" felhasználásával humán szöveti sérülések kezelésére nyílhat lehetőség, köztük a nehezen gyógyítható porcszövetekéire.

A békák, gőték és szalamandrák mintegy 6000 faját ismerjük, ezek egyharmada közvetlenül a kihalás szélén áll, egyes csoportokról, mint a lábatlan kétéltűek rendjéről (Gymnophiona) alig vannak információink. Ráadásul a fent felsorolt, gyógyászati szempontból reményteljes anyagok egy részét csak a vadon élő állatok termelik, fogságban tartott példányoktól nem nyerhetők. (A kétéltűfajok helyzetéről lásd A világ tíz legfurább kétéltűje című írásunkat.)

Medvék

A hagyományos kínai orvoslás régóta becsben tartott szere egyes medvefajok (Ursidae) epehólyagja, amely - a medvék szerencsétlenségére - valóban tartalmaz májvédő, epekőképződés ellen ható anyagokat; emiatt becslések szerint a tulajdonságuk 12 ezer medvét tartanak az epéjéért ázsiai medvefarmokon, "csapolnak meg" és pusztítanak el illegálisan. A medvék szervezete azonban más különleges anyagokat is rejt.

A téli álmot alvó medvefajok - velünk ellentétben - nem sínylik meg a hónapokig tartó fekvést, éppen ellenkezőleg, testük a nyugalmi időszak során regenerálódik; szervezetükben olyan anyagok termelődnek, amelyek gátolják az ún. csontfalósejtek (oszteoclastok) működését, ugyanakkor serkentik a csont- és porcképződést, így képesek megújítani csontrendszerüket. E vegyületek tanulmányozásával a világon egyre terjedő csontritkulásos betegségek gyógyszereinek kifejlesztéséhez juthatunk közelebb.

Hasonlóképpen fontos információval szolgálhat az alvó medvék tanulmányozása a vesebetegségekben szenvedők számára. Az 5 hónapos téli álom során ugyanis az állatok egyáltalán nem ürítenek vizeletet, összehasonlításképpen egy ilyen hosszú méregtelenítés nélküli időszakot az ember szervezete normális körülmények között nem élne túl.

Kérdés persze, hogy van-e egyáltalán elfogadható módszer e nagyszerű állatok gyógyászati célú "felhasználására", hisz a medvék 8 faja közül több, köztük a jegesmedve (Ursus maritimus) és az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) mára a kihalás szélére került.

Cápák

A cápák (Selachimorpha) immunrendszerének egyedülálló alkalmazkodóképessége tette lehetővé, hogy a porcos halaknak ma is mintegy 400 fajt számláló csoportjaként 400-500 millió év óta fennmaradhatott. Szervezetük védekező rendszerének jobb megértése ezért fontos információkkal szolgálhat az emberi immunológiai kutatások terén.

Egyes cápafajok, köztük a közönséges tüskéscápa (Squalus acanthias) májában különösen nagy koncentrációban található meg a squalamin nevű anyag, amely az antibiotikumok új nemzedékének alapja lehet. A ma használt antibiotikumok többsége ugyanis felborítja a szervezet normális baktérium-egyensúlyát, s a szervezet védtelenné válhat például a gombás fertőzésekkel szemben. A squalamin különlegessége, hogy baktériumölő hatása mellett a gombák és az állati egysejtűek okozta megbetegedések ellen is hatásos. Más kutatások a squalamin daganatképződés-gátló, étvágycsökkentő hatását mutatták ki, továbbá a retina időskori elváltozásai által okozott látásproblémák kezelésére is alkalmasnak látszik.

A cápák tehát számos humán betegség leküzdéséhez jelenthetnek megoldást, bár az esélyek számuk drasztikus fogyásával egyre csökkennek; egyes fajok, mint a csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini), a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) vagy a rókacápák (Alopias spp.) állománya az elmúlt 15 évben negyedére zsugorodott. Az utóbbi időben egyre nagyobb igény mutatkozik a cápahúsra, a fokozódó halászati nyomás mellett pedig további példányok pusztulnak el más halakra kivetett hálókba gabalyodva.

A Sustaining Life adatai szerint egyéb állatcsoportoknál, így például a kúpcsigák családjában (Conoidae), valamint a tőrfarkúak (Limulidae) szervezetében is további gyógyító hatású anyagok várnak felfedezésre, hatásmechanizmusuk pontosabb megismerésre.

A fenti intő példákon kívül kulcsfontosságú a ma is ismert és alkalmazott, gyógyhatással bíró növényi és állati szervezetek fenntartó hasznosítása, hiszen ezek a források éppen úgy kimeríthetők, mint a még fel nem fedezettek. A természetből vett gyógyító erejű anyagok mint ökoszisztéma-szolgáltatások nyilvánvaló fontossága megvilágosító erejű érv lehet a biológiai sokféleség megőrzése mellett, hiszen az egészség fenntartására, az élet meghosszabbítására irányuló törekvések központi szerepet töltenek be a társadalom észjárásában.