Megtalálták a legiszákosabb élőlényt

Tizenkét pohár bornak megfelelő mennyiségű alkoholt fogyaszt éjszakánként a nyílfarkú mókuscickány, mégsem részegedik le soha. Német kutatók szerint a kis iszákos állatok miatt újra kell gondolni az emberi alkoholfogyasztással kapcsolatos elméleteket is.

A Malajziában és Thaiföld déli részén őshonos apró állat a bertam pálma nektárját fogyasztja, amelynek alkoholtartalma a legmagasabb a természetes tápanyagok közül, esetenként eléri a 3,8 százalékot. A növény egész évben virágzik, az éjszakai életmódot folytató emlős így krónikus nektárfogyasztó.

A patkány méretű, átlagosan 45 gramm súlyú nyílfarkú mókuscickányok (Ptilocercus lowii) életvitelét éveken keresztül vizsgáló német kutatócsoport szerint a bertam pálma nedve a faj legfőbb tápláléka. A példányok naponta két órát töltenek nektárszívással. "Ez sokkal több idő, mint amennyit bármely más táplálékfajtára fordítanak" - mondta Frank Wiens, a Bayreuthi Egyetem állatpszichológusa. Napi alkoholfogyasztásuk emberi mértékre átszámítva 12 pohár bornak felel meg, a mókuscickány így a legiszákosabb élőlény a földkerekségen.

A nyílfarkú közeli rokona, az északi mókuscickány

"Ettől a mennyiségtől minden éjjel részegnek és minden nappal másnaposnak kellene lenniük, ilyesminek azonban nyomát sem tapasztaltuk" - számolt be a kutatásvezető. A hatás elmaradásának oka Wiens szerint a kivételesen hatékony anyagcsere. "A mókuscickány szervezete sokkal gyorsabb méregtelenítésre képes, mint az emberi szervezet" - áll Wiens és munkatársai tanulmányában, amely az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelent meg.
 
A kutatók szerint a nektárszívó mókuscickányok miatt valószínűleg újra kell gondolni az emberi alkoholfogyasztással kapcsolatos teóriákat. A mostanáig hivatalosan elfogadott tudományos álláspont szerint az ember a sör megjelenése előtt, vagyis az időszámítás előtti kilencezres éveket megelőző időkben a túlérett gyümölcsökön kívül egyáltalán nem fogyasztott alkoholt. A vizsgálat azonban azt igazolja, hogy az alkoholfogyasztás már a főemlős-evolúció korai szakaszában megjelent. A mókuscickány ugyanis valójában nem a cickányok rendjébe tartozik, hanem külön rendet alkot, és a főemlősök 55 millió éve élt közös ősének legközelebbi élő rokona.

"Az alkoholfogyasztás a mókuscickányoknál a természetes kiválasztódás eredménye, ezért valószínű, hogy van valamilyen funkciója, valami haszna a szokásnak" - mondta Wiens. A kutatás következő feladata ennek felderítése, amivel az emberi alkoholfogyasztás hátterét is jobban megértjük.