Elhallgathat a kuruttyolás

Az európai kétéltűek fele tűnhet el 2050-re - figyelmeztettek brit kutatók. A legfenyegetőbb helyzetben az Ibériai- és az olasz félsziget gőtéi, békái és szalamandrái vannak, de a vízrajzi szempontokból kedvező fekvésű Magyarországon is komoly veszélyben vannak a kétéltűek. Hazánkban a Balaton vízminősége is megérezheti a békák pusztulását.

Egy a közelmúltban elkészült tanulmány szerint a világ kétéltűinek harmadát fenyegeti a kihalás veszélye Európában ez az arány pedig ennél is rosszabb - az itt élő békák, gőték és szalamandrák mintegy felére vár kipusztulás 2050-ig. A riasztó eredményről a Londoni Zoológiai Társaság kutatócsoportja számolt be. A kétéltűkutatók kiemelik, Európán belül a Mediterráneum térségének kétéltűi vannak a legnagyobb veszélyben, mivel ebben a térségben a klímamodellek az átlagosnál jóval nagyobb fölmelegedést és szárazságot jósolnak. Bizonyos fajok mára kizárólag a Földközi-tenger egyes szigetein élnek, ilyen például a csukafejű gőte (Euproctus platycephalus), amely kizárólag a maximum 14-15 fokos vizekben honos. Valószínű, hogy a vízhőmérséklet néhány fokos emelkedéséhez ez a faj már nem lesz képes alkalmazkodni.

A Földközi-tenger térségében különösen rossz helyzetben vannak azok a fajok, amelyek az Ibériai- és az olasz félszigeten élnek, márpedig ezek teszik ki az európai kétéltűfajok jelentős hányadát. Ha a fölmelegedés nyomán élhetetlenné válik számukra ez a két félsziget, az itt honos állatok menekülési útját nyugaton, keleten és délen a tenger, illetve az óceán, északon pedig az Alpok és a Pireneusok zárja el.

Magyarországon a kétéltűek számára földrajzi, ezen belül is különösen vízrajzi szempontból jók a feltételek, a környező hegyekből számos folyó, patak vize érkezik a Kárpát-medencébe. Ami a klímaváltozás hatásait illeti, már nem ennyire kedvező a helyzet - tudtuk meg dr. Babocsay Gergelytől, a Károly Róbert Főiskola Vadgazdálkodási Tanszékének adjunktusától. "Magyarország kultúrtáj, természetes értékeinket rezervátumokba zártuk. Az itt honos élővilágot nemzeti parkok, tájvédelmi körzetekbe szorítottuk, ma szinte csupán itt van természetes élőhelyük, és ez igaz a kétéltűekre is. Ez azért különösen veszélyes, mert a populációkat az elszigeteltség kiszolgáltatottá teszi. Ha ezeken a szigeteken is megjelennek a klímaváltozással járó negatív változások - megemelkedik az átlaghőmérséklet, máskor köszönt be a tavasz, megváltoznak az időjárási mintázatok - és kipusztulnak egyes elszigetelt populációk, akkor nincs hely, ahonnan visszatelepülnének. Ez a szigetszerű bezártság - az egész világon pusztító gombabetegség mellett - a kétéltűeket fenyegető egyik legkomolyabb veszély hazánkban" - magyarázza a herpetológus.

A kétéltűek az elsődleges fogyasztókat - rovarokat - fogyasztják, hatalmas biomasszát tesznek ki, hatalmas anyagfelhalmozódás történik a táplálékláncban ezen a szinten. Magyarországon nagy tömegben élnek például a szikes pusztákon, ahol a sok vándorló vízimadárfaj elsődleges táplálékforrását jelentik. Ha megfogyatkozik a számuk, vagy teljesen eltűnnek ezekről a területekről, az a hazánk fölött átvonuló, és itt megpihenő madárfajok számára katasztrofális következményekkel járhat. A kétéltűek számának alakulása természetesen a táplálékláncban alattuk elhelyezkedő fajok számának növekedésével is jár majd, de egyéb következményei is lehetnek. Például az ebihalból átalakult apró békák szárazföldi életük megkezdésekor sok szerves anyagot, köztük fosztfort vonnak ki a Balatonból, így ha eltűnnek, az a tó anyagforgalmára is káros hatással lehet.

Arról, hogy mi vár ránk akkor, ha a kétéltűek eltűnnek a hazai élővilágból, csak sejtéseink lehetnek. Olyan jelenségek következhetnek be, amelyeket ma még nem tudunk pontosan előre jelezni. "A kétéltűek kihalása egy hatalmas lépes lenne a természetes ökoszisztémák dominólánc-szerű összeomlásában, amelynek végén az élelmünket adó mezőgazdaságunk és az emberi lét áll" - vázolta fel Babocsay Gergely.

Globális veszélyek

Napjainkra a Földünkön élő minden harmadik kétéltűfaj a kihalás szélére került: 32 százalékukat, összesen 1896 fajukat soroljuk a veszélyeztetettek közé. Összehasonlításképpen ez az arány a madarak között 12, az emlősfajok között 23 százalék. Az ismert kétéltűfajok közül 34 mára bizonyosan kipusztult természetes élőhelyén, és további legalább 130 faj is hasonló sorsra juthatott: az elmúlt években már nem lelték nyomukat a szakemberek. Legalább 43 százalékuk egyedszáma rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy hamarosan ezek a fajok is a veszélyeztetett fajok csoportját gyarapítják. Mindössze a kétéltűfajok 1 százaléka gyarapszik.

Az élőhelyek felszámolása, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a vegyszerezés, a túlzott vadászat és a begyűjtés egyaránt fenyegeti a kétéltűeket, de a legnagyobb veszélyt mégis egy tíz éve feltűnt parazita gomba, a Batrachochytrium dendrobatidis hozta: ha felüti fejét, az általa terjesztett betegség a kétéltűek 80 százalékát hónapok alatt kipusztíthatja az egyes élőhelyeken. A gombás megbetegedés a békák között járványszerűen terjed, és nagyon könnyen átkerül egyik populációból a másikba. 2007 őszén új-zélandi kutatók arról számoltak be, hogy megtalálták a fertőzés ellenszerét, ami a tesztek során három, Új-Zélandon őshonos és a kihalás szélén álló békafaj esetében hatékonynak bizonyult, az azonban kérdés, miként juthatna el a szer a természetben élő veszélyeztetett fajokhoz.

Szintén globálisan ható tényező az UV-B sugárzás alkalmankénti megemelkedése; az ultraviola sugárzás elsősorban az ebihalak és gőtelárvák egyedfejlődését befolyásolja negatív irányban. Emelt mennyiségű dózis mellett a fejlődési rendellenességek legszélesebb skálája alakulhat ki, és legtöbbször már embrionális korban pusztuláshoz vezethet. A peték fejlődésében ugyanilyen problémákhoz vezet létfontosságú vizes környezetük savasodása és fémmel, nehézfémmel történt szennyezése.