Kontinensközi invázió - agresszív idegen fajok Európában

2008.10.10. 9:43

Az idegen fajok terjedése, sikeres megtelepedése és agresszív terjedése önmagában is indikátora a környezeti adottságok megváltozásának, ám a hódítók legtöbbször további változásokat idéznek elő.

Ökológiai hatások

Egy 2005-ös adat alapján világszerte a veszélyeztetett fajok mintegy 80%-a küzd az invazív ragadozók, illetve vetélytársak ellen. Az invádorok néha egymás kezére játszanak: a kaliforniai Bodega-öbölben egy borsónyi kagylófaj, a Gemma gemma elszaporodásának fő oka például az Európából behurcolt parti tarisznyarák (Carcinus maenas) megjelenése. A vizsgálat szerint ugyanis a rák az új környezetben az őshonos Nutricola kagylófajok fogyasztására állt rá, előnyhöz juttatva a másik invádort.

A baj sosem jár egyedül - különösen, ha egy összetett élő rendszerben történik. Folytatva a barna mangrovesikló történetét szinte sejtjük, hogy az őshonos madarak, emlősök eltűnésének is lesz következménye. A Washingtoni Egyetem (University of Washington) kutatócsoportja további jelentős változásokat jósol a sziget amúgy is megtépázott ökoszisztémájában. "Guam erdeiben az őshonos fafajok magvainak 60-70%-át a madarak terjesztik, juttatják el az anyanövénytől a sziget távoli csücskeire; egyes fajok magva csak a madarak bélrendszerén áthaladva válik csíraképessé" - foglalja össze a kutatás eredményeit Haldre Rogers a csoport biológus tagja - "a madarak nélkül a fák nem képesek szaporodni, így várható, hogy az őshonos erdőalkotók is hanyatlásnak indulnak."

Genetikai szennyezés

Egyes betelepedő vagy betelepített fajok párba állhatnak, sőt, akár szaporodóképes utódokat is produkálhatnak őshonos, rokon fajokkal. A távoli rokon tömegességénél, vagy jobb képességeinél fogva sikeresebb is lehet a szaporodásban, így az eredeti genetikai anyag felhígul, sőt el is tűnhet. Különösen nagy rizikót jelenthetnek a genetikailag módosított (GMO) élőlények, amennyiben hajlamosak invazív viselkedésre.

Gazdasági hatások

Az USA-ban az inváziós fajok által okozott kár mérséklése, illetve terjedésük megfékezése évi 138 milliárd dollárt emészt fel. A legkomolyabb kártételek a mezőgazdaságban történnek, mérgező, vagy takarmányként nem hasznosuló gyomok, kórokozók (pl. az ázsiai méhatka) hatására. Európában csupán Németországban 32 millió eurós kárt okoz a japán keserűfű (Fallopia japonica) és a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) jelenléte. Utóbbi növény hatalmas, mérgező sűrűségeket hoz létre, amelyek minden élőlény számára tiltott zónákká változnak. A gazdasági károkozás mértéke ehhez képest is nagyságrendekkel növekedne, ha a fajok kihalása, az ökoszisztéma szolgáltatások megszűnése megfelelő módon, úgymond be lenne árazva.

Egészségügyi hatások

Az idegenhonos fajok gyakran szállítói (vektorai) vagy gazdaszervezetei különböző egzotikus betegségeknek. Az emberiség nagy járványai szinte kivétel nélkül összefüggésbe hozhatók idegen fajok betelepítésével, terjedésével. Egészségügyi hatások közvetetten is származhatnak az invazív fajok terjedéséből, például az ellenük bevetett szerek révén.

Védekezés - sikerek és szélmalomharcok

Az Egyesült Államokban és Európában egyaránt jelentős pénzösszegeket fordítanak az invádorok felmérésére és visszaszorítására, társadalmi összefogást sürgetve, s egyre inkább előtérbe kerülnek a megelőző óvintézkedések, az inváziós csatornák feltérképezésére irányuló kutatások, gyakorlati tevékenységek, figyelemfelkeltő kampányok.

Az alapvető módszer (s egyben cél is) a megelőzés, vagyis az, hogy a még érintetlen területeket megóvjunk egy adott inváziós fajtól. Ha a megelőzés nem sikeres, vagy már késő, akkor a különböző védekezési módszerek bevetése szükséges.

  • Mechanikai védekezés - irtás, vadászat stb.
  • Kémiai védekezés - gyomirtók, növényvédőszerek használata, állatok esetében növekedés- vagy szaporodás-gátlók, illatcsapdák
  • Biológiai védekezés - természetes ellenségek, paraziták, betegségek elterjesztése

Ezek sajnos ritkán eredményeznek teljes sikert, a legtöbb esetben további problémákat okoznak, feltáratlan összefüggéseket hoznak a felszínre, vagy valamilyen társadalmi akadályba ütköznek. Az esetek nagy többségében a forgatókönyv nagyon hasonlít a gyógyszer-kaszkádokhoz, amikor az adott gyógyszer mellékhatására újabb szert kell alkalmazni, majd annak mellékhatására egy még újabbat, és így tovább. Érzi az ember, hogy a megoldást másutt kellene keresni, mert ez a folyamat kísértetiesen emlékeztet La Fontaine meséjére a két kis bocsról és a rókáról: a sok igazítás után végül senkinek nem marad sajt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK