Meglepetések a sarkvidéki tengerekben - merüljön velünk galériánkban!

A tengerekben élő fajok 2000-ben kezdődött nemzetközi felmérése újabb érdekes eredményt hozott. Kiderült, hogy több mint kétszáz azonos faj él a két sarkvidék tengereiben, annak ellenére, hogy több mint 13 ezer kilométeres távolság választja el őket egymástól. Lapozgasson az expedícióról készült látványos felvételek között képgalériánkban!

A 2010-ig tartó, több mint 80 ország közreműködésével zajló tengeri élőlényszámlálás (Census of Marine Life) kutatásai a Nemzetközi Poláris Év alkalmából az elmúlt időszakban az Északi- és a Déli-sarkvidék körüli élőhelyekre összpontosultak. A sarkvidéki expedíciókban 25 ország több mint 500 sarkkutatója vett részt, a kutatások számos meglepő eredményéről korábbi cikkeinkben már beszámoltunk.

Mára tudjuk, hogy - az eddigi elképzelésekkel ellentétben - a sarkvidéki tengerek egyáltalán nem kihalt "sivatagok", hanem meglepően nagy fajgazdagságú életterek. Több száz új fajt fedeztek föl a zord éghajlati viszonyok között: a legutóbb közzétett eredmények szerint mintegy 7500 állatfaj él az antarktiszi vizekben, és nagyjából 5500 faj az északi-sarkvidéki tengerekben.

A világóceán ma ismert élőlényeinek fajszáma megközelíti a 250 ezret, és a kutatók szerint a fajfelmérés végére ez a szám elérheti majd az egymilliót. (A teljes bolygót benépesítő fajok számáról jelenleg csak igen felületes becslések állnak rendelkezésre. Az amerikai tudományos alapítvány, a National Science Foundation a bolygón található élőlények számát 5 és 100 millió közé teszi, a tudomány azonban eddig csupán mintegy 2 millió fajt határozott meg.)

A Chionodraco hamatus egyike az antarktiszi jéghalaknak, amelyek vére a rendkívüli hidegben sem fagy meg

Még több kép galériánkban!

Talán még a váratlan fajgazdagságnál is jobban meglepte a szakembereket, hogy a két sarkvidék tengereiben milyen sok azonos faj él. Ezek DNS-elemzése jelenleg is zajlik, és csak ezután jelenthető ki egyértelműen, hogy pontosan hány ilyen fajt találtak, de a szám minden valószínűség szerint meghaladja majd a kétszázat. Egyelőre nem világos, hogy egyes fajok miként hidalták át a legalább 13 ezer kilométeres távolságot az egyik sarkvidéki élőhelytől a másikig (biogeográfiai szempontból azt a vonalat tekintik a sarkvidékek határának, amelyen belül az évi átlaghőmérséklet nem haladja meg a -10 Celsius-fokot), illetve az is meglepő, hogy ilyen, szinte tökéletes földrajzi elszigetelődés mellett nem alakultak eltérő fajokká - ez utóbbi kérdésben a DNS-elemzések hozhatnak meglepetéseket.

A hosszúszárnyú bálnák a déli- és az északi-sarkvidéki vizekben egyaránt megtalálhatók

Még több kép galériánkban!

A mindkét sarkvidék tengereiben megtalálható nagy vándorló fajok között van öt cetfaj, például a kék bálna (Balaenoptera musculus), a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) és a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus), valamint hat madárfaj, de a kutatók találtak mindkét sarkvidéken élő férgeket, rákokat és tengeri pillangókat is. A közös fajok között legnagyobb létszámmal (több mint 100 fajjal) a rákfélék képviseltetik magukat.

A 4 centiméteresre megnövő Clione limacina tengeri pillangó is mindkét sarkvidék lakója

Még több kép galériánkban!

A fairbanksi Alaszkai Egyetem planktonökológusa, az északi-sarkvidéki fölmérésben részt vett Russ Hopcroft elmondta, hogy a kutatók szinte azonos élőhelynek tekintik az Arktiszt és az Antarktiszt. Az tehát nem meglepő, hogy hasonló fajok népesítik be a két élőhelyet. Az igazi problémát az jelenti, hogy a két sarkvidéki élőhely óriási távolságra fekszik egymástól, ráadásul igen meleg tengerek ékelődnek közéjük. Az azonos fajok előfordulása tehát egy sor evolúciós kérdést vet föl. Hopcroft és más sarkkutatók most azt próbálják meghatározni, mennyi idő óta élnek egymástól elválasztva a fajok, és vajon genetikailag elkülönültek-e egymástól.

Bolharákok (Amphipoda) a Beaufort-tenger part menti jégtakarója alatt

Még több kép galériánkban!

David Barnes, a Brit Antarktiszi Kutatóprogram (British Antarctic Survey) munkatársa szerint számos dolog magyarázhatja, miként élhetnek azonos fajok egymástól ilyen nagy távolságra. Egyes élőlények a sarkokat összekötő mélytengeri áramlatokkal utazhattak, esetleg a legutóbbi jégkorszak folyamán (mintegy 20 ezer éve) sikerült átjutniuk, amikor a sarkvidéki régió jóval kiterjedtebb volt, és ezek az élőhelyek közelebb feküdtek egymáshoz.

A tengeri fajszámlálás további jelentős eredménye, hogy mára bebizonyosodott: a déli-sarkvidéki tengerek az élet "keltetőiként" szolgáltak a földtörténet folyamán és szolgálnak ma is. Az elmúlt 30 millió év folyamán az itt kialakult életformák az antarktiszi jégtakaró visszahúzódásakor és a tenger hőmérsékletének emelkedésekor elvándoroltak, kirajzottak a sarkok környékéről. 2008-ban fölfedezték, hogy számos polipféle is innen népesítette be a mélytengereket.

A Thysanoessa raschii arktiszi krill nagy mennyiségben él az Északi-sarkvidék jege alatt

Még több kép galériánkban!

A szakemberek szerint az új fajok akkor alakulnak ki, amikor a jégtakaró kiterjed a déli-sarkvidéki területen, s amikor visszahúzódik, az élőlények sugárszerűen szétrajzanak észak felé, ugyanazokat az útvonalakat követve, amelyeket a polipok. Az Antarktisz időről időre számos új élőlénnyel "frissíti föl" a világ óceánjait, köztük különféle tengeri pókokkal, ászkarákokkal és egyéb állatokkal.