A nap videója: forgatható távcsővel lát az átlátszó fejű hal

A mélytengeri halak között igen sok furcsa anatómiájú élőlényt találunk. Nemrég egy - az élőlények között egyedülálló módon - tükörrel látó halat fedeztek föl a kutatók, most pedig egy újabb egyedi látású állat "távcsőszemeiről" mutattak be felvételeket.

Hordószemű hal (Macropinna microstoma). A száj fölötti, szemnek tűnő foltok szaglószervek

A hordószemű halnak (Macropinna microstoma) nevezett, bizarr küllemű mélytengeri lényt 1939 óta ismerik a biológusok. A kis termetű, legföljebb 10-15 centiméter hosszúra megnövő hal átlátszó feje tetején ül a két, csőszerű szem (úgynevezett teleszkópszem). A kutatók már az élőlény fölfedezésekor sejtették, hogy az állat méretéhez viszonyítva nagy szemek kiválóan összegyűjtik a rendelkezésre álló kevés fényt.

A hordószemű hal a mélytengerek koromsötétjében él, és fényre rendkívül érzékeny szemét használja a fölötte megjelenő zsákmányállatok (apró halak és medúzák) halvány körvonalának, illetve esetleges biolumineszcenciájának észlelésére. A szakemberek a szemek alakja és elhelyezkedése miatt eddig azt gondolták, hogy az állat szeme a fölfelé nézéshez rögzített, és látótere viszonylag keskeny, csőszerű. Ez viszont lehetetlenné tette volna, hogy a hal észlelje a közvetlen előtte zajló eseményeket, és nagyon megnehezítette volna a zsákmány elfogását kicsi, kihegyesedő szájával.

A Monterey Bay Aquarium Research Institute kutatói számos mélytengeri videofelvétel, illetve egy élő példány túlnyomásos tartályban való tanulmányozásával kiderítették, hogy az eddigi leírások alábecsülték a hal látási képességeit.

Bruce Robison és Kim Reisenbichler távirányítású robot-tengeralattjárókat használtak Kalifornia partjai mentén a 600-800 méteres mélységben élő halak filmezésére. A filmeken általában mozdulatlanul lebeg a hal a vízben, és két nagy szeme élénkzölden ragyog a tengeralattjáró reflektorainak éles fényében. A felvételeken az is tisztán kivehető, hogy a szemét egy átlátszó, folyadékkal töltött pajzs veszi körül, amely a hal feje tetejét is befedi. Az eddigi leírások és illusztrációk többsége nem tesz említést erről a pajzsról, valószínűleg azért, mert ez a törékeny szerkezet tönkrement, amikor a nagy mélységből kihalászták az állatot.

A nagyjából 14 centiméteres hordószemű hal (Macropinna microstoma) zöld lencsével borított szemei folyadékkal töltött, átlátszó pajzs alatt helyezkednek el, forgatható módon. Ne tévesszen meg bennünket a hal szája fölött látható két szemszerű folt: ezek szaglószervek, olyanok, mint az ember orrlyukai

A két amerikai kutatónak sikerült befognia, speciális eszközzel a felszínre hoznia és több órán át életben tartania egy hordószemű halat. Az eleven példány megfigyelése megerősítette azt, amit már a filmek alapján sejteni lehetett. A hal - a halak többségével ellentétben - képes forgatni a szemét, miközben testét vízszintesből függőleges helyzetbe fordítja, hogy elkapja zsákmányát.

Amikor a hordószemű hal vízszintesen lebeg, szeme fölfele néz, hogy megpillantsa a fölötte elúszó halak és medúzák halvány derengését. A zöld pigment feltehetőleg kiszűri a tengerfelszínről esetleg még lejutó zavaró napfényt. Amint észrevesz maga fölött egy zsákmányállatot, a hordószemű hal előrefelé fordítja szemét - ilyenkor gyakorlatilag a fején, illetve a homlokán keresztül néz át -, és fölfelé úszik, hogy elfogja a prédát.

 

 

A kutatók által készített filmfelvételen közelebbről is szemügyre vehetjük az állat nem mindennapi szemeit