Húsevő hangyák vethetnek véget az óriás varangyok rémuralmának

Elképzelhető, hogy rovarok fognak gátat szabni az ausztrál kontinensen agresszíven terjedő aga varangy térhódításának. Úgy tűnik, az Amerikából származó kétéltű sokkal védtelenebb az ausztrál húsevő hangyákkal szemben, mint az őshonos békák, ezért a kutatók abban bíznak, hogy a hangyák segítségével sikerül megfékezni a termetes mérgező varangyokat a kontinensen.

A szódabikarbónától a hőszivattyúig: 365 környezettudatos tipp. Új sorozat az [origo]-n

Az aga varangy (Bufo marinus) egy nagyméretű, erősen mérgező békafaj, amely eredetileg Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Általában 10-15 centiméteresre nő, de találtak már 38 centiméteres és 2,65 kilogrammos példányt is. A fajt 1935-ben biológiai védekezés céljából vitték be Ausztráliába, hogy visszaszorítsák a cukornádat pusztító Dermolepida albohirtum bogarat. Az első szabadon engedéseket követően azonban a varangy gyorsan elterjedt Ausztrália trópusi éghajlatú területeinek nagy részén, s egyedszáma mára meghaladja a 200 milliót. Elszaporodásával komoly károkat okoz az ottani élővilágban, ugyanis az őt fogyasztó ausztrál ragadozók - gyíkok, kígyók, krokodilok - védtelenek a mérgével szemben, ami halálukat okozza.

Rick Shine, a Sydney Egyetem professzora kollégáival már évek óta tanulmányozzák az aga varangyokat, hogy találjanak valamilyen módszert a visszaszorításukra. Shine elmondása szerint erre egy olyan ragadozó lenne a legalkalmasabb, amely képes a varangyot elpusztítani, miközben az ausztrál kétéltűfajokat nem bántja. Egy amerikai faj betelepítése hasonló katasztrofális következményekkel járhatna, mint a varangyé annak idején, ezért arra törekednek, hogy helyben találjanak egy alkalmas predátort.

Kutatók korábban több esetet is leírtak, amikor húsevő hangyák (Iridomyrmex spp.) fogyasztottak fiatal aga varangyokat, s ez adta az ötletet, hogy összehasonlítsák a hangyák, a varangy és hét bennszülött békafaj élőhelyhasználatát és viselkedésmintázatát. Shine és munkatársai megvizsgálták, hogy a hangyák és a békák mikor a legaktívabbak, milyen élőhelyeken fordulnak elő és hogy a békák milyen sikerrel képesek elmenekülni a húsevő hangyák támadása elől. Kiderült, hogy a fiatal aga varangyok elsősorban nappali aktivitásúak és a nyílt élőhelyeket kedvelik, hasonlóan a húsevő hangyákhoz. Ezzel szemben a bennszülött békafajok éjszakai életmódot folytatnak, napközben pedig elrejtőznek, így védve vannak a vadászó hangyáktól.

Áldozat és áldozata: egy aga varangy mérgétől pusztult el az őt elejtő varánusz

A békák menekülési esélyeinek vizsgálatához a kutatók egy speciális futópályát építettek, hogy azon teszteljék az állatok gyorsaságát és kitartását. Kísérleteik során az őshonos békák gyorsabbnak, fürgébbnek bizonyultak az aga varangyoknál, amelyek lomhábban és rövidebbeket ugráltak. A bennszülött fajok ezenkívül van még egy előnye a betolakodó kétéltűvel szemben: sokkal éberebbek, hamarabb észreveszik a hangyákat, mint a varangyok.

A húsevő hagyák, mint a fent látható Iridomyrmex reburrus, igen hatékony varangyvadászok

A kutatók szeretnék kihasználni a varangyok gyenge pontját, és elképzelhető, hogy extra hangyakolóniákat telepítenek majd a vízpartokra. Tisztában vannak vele, hogy ez esetleg a területen élő más élőlényekre is kihathat, de várakozásaik szerint a hangyák elszaporítása egyedül a fiatal aga varangyok túlélési esélyeit fogja csökkenteni.

Húsevő hangyák munka közben

Az eset jó példája annak, hova vezethet, ha az ember valamilyen kártevő ellen egy teljesen idegen fajt telepít be egy élőhelyre. Az ökológusok azt mondják, minden tíz behurcolt fajból csak egy telepszik meg, és minden tíz megtelepedett fajból csak egy lesz invazív, agresszívan terjeszkedő faj. A következmények azonban, mint látjuk, sokszor kiszámíthatatlanok, és a keletkezett károkat gyakran már nem lehet helyrehozni.