Az oroszlánoktól is ellopják a húst a bennszülöttek

Az oroszlánok orra elől veszik el a ragadozók által elejtett prédát az éhes bennszülöttek Kamerunban. A kutatók szerint az eljárás akár egész Afrikában is általános lehet, és komoly terhet ró az amúgy is nehéz helyzetben lévő oroszlánpopulációkra.

A hiénákról, gepárdokról eddig is tudtuk, hogy megnehezítik Afrika csúcsragadozójának életét, ám a zsákmányt, újabb megfigyelések szerint egy további éhes vetélytárs is fenyegeti, az ember - mutattak rá kutatók.

2006. március 28-ának reggelén Marjolein Schoe, a Leideni Egyetem biológusa munkatársaival egy nyomkövetővel ellátott oroszlánhímet követtek az észak-kameruni Bénoué Nemzeti Park területén. Amikor végre megpillantották, az állat egy szintén jeladó nyakörvet viselő nősténnyel együtt egy frissen leterített antilop teteméből lakmározott. Az oroszlánok a közelgő jármű zajára a közeli bozótba ügettek, és nem is kerültek elő onnan addig, amíg a kutatók el nem hajtottak. Schoe-ék aznap délután 5 óra körül visszatértek a helyszínre, ahonnan érkeztükre helyi bennszülöttek menekültek el. Addigra az antiloptetemről késsel lemetszették a húst, csak a fejet, patákat és néhány egyéb részt hagyva meg. A tetem környékén leveleket is találtak, ami arra utal, hogy ebbe csomagolták a húst. Az antilop közelében egy farúd is feküdt - számolt be a BBC online kiadása.

Korábban még soha sem írtak le hasonlót tudományos beszámolóban, ezért Schoe és munkatársai úgy döntöttek, hogy bár nem ez volt kutatásuk eredeti témája, megemlékeznek az esetről.

Ehhez hasonló történetről számolt Hans de Iongh, szintén a Leideni Egyetem szakembere: a kameruni Waza Nemzeti Parkban férfiak kergették el az oroszlánokat, mielőtt a ragadozók ehettek volna a frissen elejtett antilopból. A kutatók e fenti két eset és további megfigyelések alapján úgy látják, hogy az oroszlánok elkergetése és zsákmányuk elorozása gyakoribb, mint korábban feltételezték. A bororo-törzs pásztoraival való beszélgetésekből kiderült, a törzsben bevett szokás, hogy botokkal, fáklyákkal űzik el az oroszlánokat a zsákmánytól. Hasonló történetekről Afrika egyéb területein is mesélnek a helyiek - tudta meg de Iongh kutatócsapata más, oroszlánokkal dolgozó biológusoktól.

Kérdés, ki ehet a végén

Az oroszlánok prédájának elrablása viszonylag könnyű fehérjeforrást jelent a bennszülötteknek, mivel a ragadozók félnek az embertől, könnyű őket elijeszteni. A kutatók azonban attól tartanak, hogy ez a viselkedés jelentős mértékben befolyásolja az oroszlánpopulációk boldogulását, mivel a ragadozóknak így a normálisnál sokkalta több energiát kell fordítaniuk a táplálékuk megszerzésére. Az egyéb formákban is jelentkező emberi beavatkozások mellett ez az eljárás is hozzájárulhat az oroszlánpopulációk fogyatkozásához - mutat rá de Iongh. Ennek hatása figyelhető meg például a Waza Nemzeti Parkban, ahol az 1990-es években számlált 50-60 egyedből álló populáció 2008-ra 12-20 egyedre zsugorodott. Figyelembe véve, hogy a becslések szerint évente hat oroszlánt ölnek le az orvvadászok és az állattartók, de Iongh és munkatársai attól tartanak, hogy a parkból hamarosan teljesen kipusztulhatnak ezek az állatok.