Felmérték a világ halállományát - van még némi remény a megújulásra

A mértéktelen halászat következtében világszerte csökken a halrajok mérete, veszélybe sodorva az óceáni ökoszisztémákat. A Science legújabb számában megjelent tanulmány szerint azonban még van remény, hogy halászati korlátozások bevezetése révén helyreálljanak az eredeti állapotok.

A két évig tartó vizsgálat során a kutatók igyekeztek meghatározni a túlhalászat pontos mértékét, valamint tanulmányozták, milyen módszereket alkalmaztak a halászok annak érdekében, hogy a kimerített halállományok regenerálódni tudjanak. Az eredményeik azt mutatják, hogy ahol korlátozásokat vezettek be, ott javult a helyzet: megnőtt a halászható halak mérete és mennyisége.

2006-ban a Dalhousie Egyetemen dolgozó Boris Worm és munkatársai a Science folyóirat lapjain keresztül hívták fel a figyelmet a világszerte összeomló halászatra. A cikk Worm és Ray Hilborn (Washington Egyetem) nyilvános vitájához vezetett, akik végül 19 kollégájukkal közösen létrehoztak egy nemzetközi kutatócsoportot, hogy részletesebben megvizsgálják a világ halászterületeit.

A szerzők kiemelik a lehetséges módszerek széles skáláját, amelyek segíthetnek a halrajok regenerálódásában. A halászati kvóták, tilalmak és a különböző óceáni zónák bevezetése, a lehetséges halászati módok korlátozása és némi gazdasági ösztönzés együttes kombinációja jelentheti a megoldást a halászterületek és a tengeri ökoszisztémák számára. Hangsúlyozzák azonban, hogy ami egy területen bevált, az nem biztos, hogy másutt működni fog, tehát a kezelési módokat mindig az adott helyhez és az ott élő emberekhez kell igazítani. Rövid távon valószínűleg a korlátozások súlyos következményekkel járhatnak a halászatból élők számára, de ez idővel megtérülne, ha a halállomány megújul.

Elsődleges javaslatuk, hogy a korábbiaktól eltérően a maximális fenntartható hozam (maximum sustainable yield) elérését nem célnak kell kitűzni, hanem egy abszolút felső határnak kellene tekinteni. A fajonkénti maximális hozamokat összegezve azt az eredményt kapták, hogy a felső határérték alatt maradva ugyanakkora a haszon, mintha ténylegesen el is érnék azt, ellenben számos előnye lenne, például több és nagyobb méretű halat foghatnának ki.

Ana Parma, a kutatócsoport egyik argentin tagjának elmondása szerint korábban a kutatók jobb híján többnyire csak a fogási adatokat használták a halrajok felbecsléséhez, az eredményeik azonban vitatottak voltak, mert ezek nem feltétlenül adnak pontos képet az állományról. Ez a mostani kutatás az első, amely megpróbálta összegyűjteni a legtöbb hozzáférhető adatot, lehetőséget adva a különböző területekről érkező kutatóknak, hogy közös megegyezésre jussanak a halászterületek állapotáról és a szükséges intézkedésekről. A szakemberek halászati adatokat, halrajértékeléseket, fenékháló vizsgálati eredményeket és különböző modelleket használtak fel.

A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az adatok mind a fejlettebb országokból származnak, ahol jobban odafigyelnek a halállományra, és elképzelhetőnek tartják, hogy ezekről a területekről a halászat súlypontjai áthelyeződtek olyan szegényebb országokba, ahol a törvények kevésbé szigorúak. Ezek között is vannak azonban kivételek, például Kenyában bizonyos helyeken teljesen megtiltották a halászatot, és a lehetséges halászati módszereket is korlátozták. Ezek hatására nagyobbra nőttek a halászható halak, a számuk is megnőtt, s ezzel együtt a halászok bevétele is több lett. Tim McClanahan, a kenyai Wildlife Conservation Society munkatársa szerint ezek a sikerek bár csak lokálisak, mégis inspirálóak lehetnek mások számára.

Forrás: Science/AAAS

Az EU halászati politikája

Az Európai Bizottság a zöld könyvben foglalja össze Európa halászati ágazatának helyzetét. A túlhalászat következtében az európai halállomány annyira lecsökkent, hogy az igények kielégítéséhez az EU határain kívülről kell halászati termékeket importálni. Bár a hal kevés, a halászflották túl nagyok, és a jelentős támogatások ellenére sem nyereségesek. Az Európai Bizottság olyan reformot szeretne, amely tartós kedvező változást hoz, és a zöld könyv révén arra kérik fel az uniós érdekelt feleket, hogy mondjanak véleményt a halászati politika javításának lehetőségeiről. Ezeket szeretnék felhasználni a jövőbeli javaslatok kidolgozásához. Az EU a halászati politika lényeg megreformálására készül; ennek keretében többek között szabályoznák, hogy az uniós államok mennyi halat foghatnak ki, módosítanák a támogatási rendszert és a halászati ágazatnak az állományok szabályzásával kapcsolatos felelősségét. A változások várhatóan 2013. január elsején lépnek életbe.