Az édesvizek omlanak össze először

A korábban kitűzött célt, hogy 2010-re lelassítjuk a fajkihalás növekvő ütemét, már biztosan nem érjük el, a fajkihalási hullám pedig az egész emberiség élelmiszer- és ivóvízforrásait, üzemanyagkészletét és az élhető klímát egyaránt veszélyezteti - figyelmeztetnek a szakemberek egy kedden Fokvárosban megkezdődött konferencián. Bár csupán bolygónk felszínének kevesebb, mint 1 százalékát borítják, a legújabb adatok szerint az édesvízi ökoszisztémák vannak a legnagyobb veszélyben, pusztulásuk nyomán pedig emberek milliárdjainak élete kerülhet veszélybe.

Az 1992-es ENSZ konferencián megszövegezett Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleiként a világ 123 állama tett vállalást arra, hogy 2010-re lelassítják a Föld élővilágát érintő pusztulást helyi, nemzeti és regionális szinten egyaránt. (Az EU-tagországok ennél is ambiciózusabb célt tűztek ki: 2010-re meg is állítják a biológiai sokféleség csökkenését.) Korábban már a WWF környezetvédelmi szervezet és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) is megkongatta a vészharangot, most pedig egy nagyszabású nemzetközi konferencia kapcsán kerül előtérbe az élővilág jövőjének siralmas képe.

A dél-afrikai Fokvárosban október 13-án kezdődött az a konferencia, amelyen a világ 600 kutatója vitatja meg a Föld élővilágának drámai elsivárosodásából eredő várható problémákat. Az már biztos, hogy nem leszünk képesek lelassítani a biodiverzitás csökkenését 2010-re, és emiatt az ENSZ 2015-re kitűzött Milleniumi Fejlesztési Céljai (U.N. Millennium Development Goals) sem teljesülnek: nem leszünk képesek olyan környezet kialakítására, amely a világ legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott millióinak egészségét és életkörülményeit javíthatná - mutatott rá a konferencia kapcsán kiadott sajtóközleményben Georgina Mace, a londoni Imperial College kutatója, a konferenciát létrehozó nemzetközi DIVERSITAS-program elnökhelyettese. Mace kiemelte: nehéz elképzelni fontosabb célt, mint hogy megőrizzük a biológiai sokféleségen alapuló úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokat, tehát az élővilágnak azon javait, szolgáltatásait, amelyeket az ember közvetlenül vagy közvetve felhasznál. Az ökoszisztéma-szolgáltatások állapota alapvetően meghatározza az emberiség életminőségét, így a biodiverzitás elengedhetetlen az emberiség élelmezése, energiaellátása, ivóvízforrásai és az élhető klíma szempontjából.

Ökoszisztéma-szolgáltatások

Ökoszisztéma-szolgáltatásoknak nevezzük az élővilág azon javait, szolgáltatásait, amelyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál, így azok állapota az életminőségét meghatározza. Az ENSZ által 2005-ben készíttetett Millenniumi Ökoszisztéma Becslés (Millennium Ecosystem Assessment - MEA) négy alapvető szolgáltatástípust nevez meg: az ellátó, a szabályozó, a fenntartó és a kulturális ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Az ellátó szolgáltatás által nyújtott javakat közvetlenül felhasználjuk, elfogyasztjuk, ilyenek például az élelmiszerek, az ivóvíz, a fa- és rostanyagok. Az élővilág szabályozó funkciói közé sorolhatók az éghajlat-szabályozás, az árvizek mérséklése, a víztisztítás és a talajképződés. Fenntartó szolgáltatás a primer produkció (a zöld növények fotoszintézise által), az elemek vagy a víz körforgalmában játszott biológiai szerep. Az élővilág kulturális szolgáltatása szerteágazó, többek között jelentős esztétikai, spirituális, oktató és rekreációs funkciója van.

(Forrás: Török Katalin - A Föld ökológiai állapota és perspektívái (a Millennium Ecosystem Assessment alapján); Magyar Tudomány, 2009/01 48. o.)

A kitűzött célok ellenére az ökoszisztémákban történő változások és a biológiai sokféleség csökkenése nemhogy enyhült volna, hanem tovább nőtt. 1992 óta a legoptimistább becslések szerint is egy Svédországnyi területű esőerdőt irtottak ki, hogy a fát üzemanyagként hasznosítsák, az erdő helyén pedig élelmiszert termeljenek. A fajkihalás "természetes" sebességéhez képest a jelenlegi kihalási ráta százszoros-ezerszeres lehet; ez olyan ütemű kihalás, amelyre korábban nem volt példa. (A korábbi legnagyobb kihaláskor, a perm végén, 251 millió évvel ezelőtt a tengeri fajok 96, a szárazföldi gerinces fajok 70 százaléka pusztult ki néhány millió év alatt.) Mindennek ellenére a helyzet még nem reménytelen, vélik a biodiverzitással foglalkozó szakemberek, akik saját szerepüket a problémák leírása helyett ma már sokkal inkább abban látják, hogy segítsenek a politikusoknak a problémák megoldásában. Ennek részeként működik 2008 áprilisa óta a Group on Earth Observations Biodiversity Observation Network (GEO-BON) elnevezésű globális biodiverzitás-megfigyelő rendszer. A GEO-BON az elérhető legkorszerűbb megfigyelési és nyomkövetési rendszereket használó szervezetektől - így az Amerikai Űrkutatási Hivataltól (NASA) és az Európai Űrügynökségtől (ESA) - gyűjtött adatok alapján szolgáltat információkat a biodiverzitásról.

A brazíliai Amazonas vidékén terül el Földünk megmaradt esőerdeinek 40 százaléka. Az elmúlt 20 év során évente átlagosan 1,8 millió hektárnyi esőerdő tűnt el a fakitermelés és a mezőgazdasági területek terjeszkedése nyomán, ez a globális veszteség egyharmadát teszi ki, és összesen mintegy 250 millió tonnányi szén került a szén-dioxid formájában a légkörbe. Ajánlat: Az erdőirtás csak átmeneti jólétet hoz az Amazonasnál élőkre

A szakemberek célja az is, hogy létrejöjjön a klímaváltozás témájában már működő kormányközi testület (IPCC) mintájára egy olyan nemzetközi platform (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, IPBES), amely a biodiverzitással kapcsolatos ismereteket tárja a politikusok, döntéshozók elé.

Zajlik a földtörténet legnagyobb fajkihalása
Az őslénytani leletek alapján egy faj átlagosan 1-10 millió évig élt, mielőtt kihalt, esetleg új fajjá alakult át. Ezt alapul véve a fajkihalás "természetes" sebessége ma, ha 10 millió fajjal számolunk (becsült érték a még nem ismert fajokkal együtt), évenként 1-10 faj kihalása lenne. Ehhez képest a jelenlegi kihalási ráta százszoros-ezerszeres lehet; ilyen ütemű kihalásra korábban nem volt példa (a fajkihalási ráta értéke leginkább amiatt bizonytalan, hogy nincs elegendő információnk a ma élő fajok számára vonatkozóan). A korábbi legnagyobb kihaláskor, a perm végén, 251 millió évvel ezelőtt a tengeri fajok 96, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki néhány millió év alatt. A mai, bizonyítottan emberi hatásra bekövetkező nagy fajkihalás legfőbb oka a fajok élőhelyének pusztítása.

A halak hallgatnak - kétségbe ejtő az édesvízi fajok helyzete

A jelenleg zajló biodiverzitás-csökkenést a földtörténet legnagyobb fajkihalásaként emlegetik, s ezen belül egyre részletesebb képet kapunk az édesvizek élővilágát érintő pusztulásról. Az elmúlt években jelentősen nőtt az édesvízi halfajokra vonatkozó adatok feldolgozottsága, így mára kiderült, hogy például Európában a halfajok 38 százaléka van veszélyben. Mivel a kontinenseket átszövi a folyók, patakok vízhálózata, gyorsan terjednek bennük a szennyeződések és az invazív fajok, illetve a vízügyi beruházások megtervezésekor sincsenek kellő tekintettel a vízi élővilágra. A rossz gazdálkodás és az egyre növekvő igények miatt összeomlóban vannak bolygónk édesvízkészletei, s emiatt az édesvízi fajok Földünk legveszélyeztetettebb élőlényei közé tartoznak: kihalásuk 4-6-szor gyorsabb ütemben zajlik, mint a szárazföldi vagy a tengeri fajoké. Az édesvízi ökoszisztémák lesznek a klímaváltozás és a csillapíthatatlan édesvízhasználat első áldozatai, és ezen belül a Földközi-tenger térsége, Közép-Amerika, Kína és a Délkelet-Ázsia fog elsőként szembesülni a pusztulással - mutatnak rá a kutatók.

Halászat a Balatonon

Bár az édesvízi ökoszisztémák csupán bolygónk felszínének kevesebb, mint 1 százalékát borítják, bennük él az összes állatfaj durván egy tizede, a gerinces fajok több mint egy harmada - mutat rá Klement Tockner, a berlini édesvízi ökológiát kutató Leibniz Intézet munkatársa. Egyre több tudományos eredmény utal arra, hogy hatalmas válság küszöbén áll az édesvízi élővilág, ennek ellenére az édesvízi fajgazdagság drámai összeomlásának csak kevesen vannak tudatában, és politikai szinten sem foglalkoznak kellően komolyan a kérdéssel - mondja a szakember. Az édesvizek élővilága ráadásul nem csupán fajgazdagsága miatt fontos: az emberiség szempontjából felmérhetetlen a várható katasztrófa súlya, ugyanis a folyókban, tavakban, felszín alatti vizekben és mocsaras területeken élő fajok az ökoszisztéma-szolgáltatások széles skáláját biztosítják - többet, mint bármely egyéb ökoszisztéma-típus. Emberek milliárdjait érintheti a jövőben például az, hogy a biodiverzitás-csökkenés nyomán veszélybe kerül az ivóvíz tisztasága, a mezőgazdaság és a halászat. Egyes előrejelzések szerint a túlzott vízhasználat és a gátak miatt 2025-re egyetlen folyó sem akad majd Kínában, amelyik számottevő vízhozammal eléri a tengert - kivéve az áradások idején -, ami hatalmas változást hoz majd a part menti halgazdálkodásban - írja a konferencia közleménye. Az édesvízi ökoszisztémák ráadásul az emberi tevékenységgel évenként  a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségének mintegy 7 százalékát kötik meg - mutatnak rá a kutatók.

Iraki halászok az egykori Termékeny Félhold mocsaras területén

A legnagyobb fajkihalás

Az IUCN Vörös Listáján szereplő 44 838 veszélyeztetett fajból mára 869 gyakorlatilag kihaltnak, illetve természetes élőhelyén kihaltnak tekinthető, s ha azokat a fajokat is ide számítjuk, amelyeket a listán lehetségesen kihaltként jelölnek, ez a szám 1159-re emelkedik. A kétéltűek majd' egyharmadát, az emlősök negyedét, a madárfajok 12 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, a becslések szerint az ismert fajokból legalább 16 928 küzd a fennmaradásért - olvasható az IUCN jelentésében. Tekintve, hogy a Vörös Lista a jelenleg ismert mintegy 1,8 millió fajnak csupán a 2,7 százalékáról rendelkezik kellően részletes, tudományos információkkal, illetve hogy a Földön élő fajok nagy részét tudományosan még nem térképezték föl (számukat 2-100 millióra becsülik), a fenti szám csak a meglévő adatok alapján tett durva becslés, ám azt jól érzékelteti, milyen drámai változások zajlanak az élővilágban.

Hollandia visszaad egy részt a tengernek

A konferenciától függetlenül látott napvilágot az a hír, amely pozitív példája lehet a környezet védelmének. A holland kormány jóváhagyta azt az ellenzői által erősen vitatott tervet, amelynek értelmében egy értékes madár- és fókaállománnyal rendelkező terület megóvása érdekében a tengertől korábban visszanyert, feltöltött termőföldet fognak elárasztani. A déli Zeeland tartományban lévő, több mint egy évszázada visszanyert feltöltött, 300 hektár területű Hedwige polder gátját azért kell megnyitni és földjét elárasztani, hogy megmeneküljön a Westerschelde folyó deltájának veszélyeztetett ökoszisztémája, amely a vándormadarak számára egyfajta pihenőként és "gyorsétteremként" szolgál az Észak-Afrika és Szibéria közötti hosszú úton, és hogy Hollandia eleget tegyen egy Belgiummal négy évvel ezelőtt kötött megállapodásnak a folyó kimélyítéséről - írja az MTI.

Fertő-tó

Amint a fenti, holland példa is, a biodiverzitás védelme olyan tevékenység, amelyben a lokális tettek rövid időn belül helyi szinten és globálisan egyaránt megtérülnek. Ahogy Bob Scholes, a DIVERSITAS alelnöke fogalmaz: "A mezőgazdálkodás területén tett kis lépésekkel, apró változtatásokkal, például azzal, hogy meghagyunk egy természetes 'folyósót' a helyi, vadon élő fajoknak, vagy hogy felhagyunk a műtrágyák és rovarölőszerek féktelen használatával, jelentős hatással lehetünk a helyi biodiverzitás fennmaradására - s tehetjük ezt anélkül, hogy a gazdálkodás haszna elveszne. Már túljutottunk azon a ponton, amikor mindent megmenthettünk volna. Döntéseket kell hoznunk, választanunk kell, és arra öszpontosítani energiánkat, amit a legfontosabbnak vélünk megmenteni".