Pofon a kreacionistáknak: új faj lehet születőben

Egy amerikai kutatóházaspár évtizedeket szentelt a Galápagos-szigetcsoport egyik szigetén élő pintyfajok tanulmányozásának. Az általuk készített részletes dokumentáció alapján úgy tűnik, hogy szemtanúi voltak egy új pintyfaj létrejöttének, de legalábbis a fajképződési folyamat elkezdődésének.

Daphne Major szigete

Az evolúcióelmélet tagadóinak, főként a kreacionistáknak és az intelligens tervezettség híveinek egyik legfőbb érve az evolúció létezése ellen, hogy az evolúciós folyamatok, különösen a fajképződés (speciáció) nem figyelhető meg sem a természetben, sem laboratóriumban (az ősmaradványokban látható bizonyítékok sem győzik meg őket). Noha már eddig is akadt néhány példa a gyors fajképződésre, Peter és Rosemary Grant, a Princeton Egyetem evolúcióbiológusainak pintyekkel kapcsolatos legújabb bejelentése megint feladja a leckét az evolúcióelmélet ellenfeleinek - olvasható az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratának (PNAS) legújabb számában.

A kutatók a Galápagos-szigetek Daphne Major nevű kis vulkanikus szigetén végezték vizsgálataikat. A Galápagos-szigeteken élő pintyek sokfélesége már Darwinra is hatással volt, amikor a 19. században ellátogatott ide. (Bár a madarak meghatározását és rendszerezését nem ő, hanem a neves ornitológus, John Gould végezte.) A madarak később szerephez jutottak evolúcióról szóló munkáiban, amikor a változatosságot és a természetes szelekció hatását elemezte, de - érdekes módon - fő művében, A fajok eredetében nem említi őket. Ennek ellenére a galápagosi pintyek különféle fajait manapság a nagy evolucionista tiszteletére Darwin-pintyekként emlegetik.

A Grant kutatóházaspár a szigeten töltött évtizedek alatt megmérte és meggyűrűzte az itt élő pintyek nagy többségét. E munkájuk eredményeként képesek voltak valós időben megfigyelni az evolúció folyamatát.

1981-ben a kutatók egy szokatlanul nehéz közepes földipintyet (Geospiza fortis) pillantottak meg. A hím madár 29,7 grammos tömegével 5 grammal volt nehezebb, mint a szigeten élő bármely más fajtársa. A madár csőre is vastagabb volt a megszokottnál, és az éneke is eltért a többiekétől. A genetikai elemzések arra utaltak, hogy az egyed valószínűleg a szomszédos Santa Cruz szigetről érkezett.

Az új (fent) és a hagyományos szigeti vonalból származó közepes földipinty (Geospiza fortis) (lent)

Granték az 5110-es számmal jelölték meg a madarat, és őt, valamint hét generáción át (28 éven keresztül) leszármazottait is nyomon követték. Az utódok közül sokan elütöttek a Daphne Major többi közepes földipintyétől: örökölték apjuk szokatlan csőrformáját és énekük is eltért az átlagostól.

A negyedik generáció idején súlyos szárazság sújtotta a szigetet, és az 5110-es madár leszármazottaiból csak egy testvérpár - egy hím és egy tojó - élte túl a katasztrófát. Ettől kezdve a bevándorló vonal teljesen elszigetelődött a sziget többi fajtárs pintyétől, és kizárólag egymás között szaporodtak. Az elszigetelődés egyik fő oka lehet a pintyek társfelismerésében jelentős szerepet játszó eltérő csőralak, de amiatt is kirekeszthették őket a többiek, mert "akcentussal" énekelték a helyi madárdalokat.

Bár a Grant házaspár egyelőre még nem meri kijelenteni, hogy máris új faj keletkezett, arról azonban meg vannak győződve, hogy tanulmányuk a fajképződés egyik lehetséges kezdetét mutatja be. Granték úgy vélik, kevés lehet az esély arra, hogy a bevándorlók és a sziget őslakó pintyei közötti izoláció elegendő ideig fennmaradjon a fajképződés teljes lezajlásához. Ha viszont mégis megmarad az elszigetelődés, akkor lassan gondolkodni lehet az új faj elnevezésén.

Forrás: PNAS

A Science főszerkesztőjével beszélgettünk

Ő is tudta, hogy az egykori nagy magyar tudósgeneráció zöme alig egynéhány középiskolába járt, és érdeklődött, hogy még mindig képzünk-e hasonló fiatalokat. Bár 14 ezer tanulmányt nem olvas el évente, az őssejtekben nagy jövőt lát, a marsutazást azonban most nem erőltetné. Az influenza-világjárványt a legjobb példának tartja arra, miért kellenek a szavahihető tudósok, akikhez bátran és bizalommal fordulhatnak az emberek.

Bruce Albertsszel, a Science tudományos folyóirat főszerkesztőjével a Magyar Tudományos Akadémián beszélgettünk.

Az interjút itt olvashatja.