Átírhatják a ragadozók törzsfáját

Elkészült a valaha elvégzett legrészletesebb felmérés a ragadozók evolúciós történetéről. Miután a ragadozófajok több mint 80 százalékának helyét határozták meg pontosan az evolúciós törzsfán, számos meglepetésre derült fény, például arra, mely állatok azok, amelyek közeli rokonok híján valódi ritkaságnak számítanak. Meglepetést okozott a jaguár és a kis panda, és kiderült, a rozmár is valódi evolúciós kölönlegesség. Az új információk változást hozhatnak a védendő fajok sorában is.

Ki tagadná, hogy a világ legnépszerűbb állatcsoportját a ragadozók alkotják. Ma is élő fajaik között találjuk meg a Föld legnagyobb testű szárazföldi predátorait, a nagymacskákat, a farkasokat és medvéket, a háziasított ragadozókat, a kutyát és a macskát és a legnépszerűbb fajokat, mint a gepárd, a tigris vagy az óriáspanda (ez utóbbi rendszertanilag a ragadozókhoz tartozik annak ellenére, hogy táplálékát szinte teljes egészében a bambusz alkotja).

A ragadozók rendjének (Carnivora) tagjai kiválóan alkalmazkodtak bolygónk legszélsőségesebb éghajlati viszonyaihoz, minden élőhelyen megtalálhatók, társas viselkedésüket, kommunikációjukat, testméretüket és agytérfogatukat, valamint táplálékszerző stratégiájukat tekintve lenyűgöző változatosságban népesítették be a Földet. Épp ezért meglepő, hogy bár számtalan vizsgálatot végeztek már velük kapcsolatban, törzsfejlődésüket, az egyes fajok közti rokonságot máig nem ismerjük biztosan.

Ezt a hiányosságot pótolta az a nemrégiben befejezett vizsgálat, amelyet a Puerto Ricó-i Egyetem és a Szlovén Akadémia biológusai végeztek el. A jelenleg ismert mintegy 270 ma élő ragadozófajból 222-t és 17 alfajt vizsgáltak, illetve négy már kipusztult állatot, az amerikai gepárdot, a kardfogú tigrist, a barlangi medvét és az óriás rövidfejű medvét.

A kis panda (elterjedtebb, köznapi nevén vörös panda) valójában a kutyákhoz áll közelebb

A kapott adatok alapján felállították az első olyan törzsfát, amelyen valamennyi ma élő faj szerepel. Az eredmény hatalmas előrelépés az emlősök osztályába tartozó rend megismerésében, hiszen ezzel már a Földön ma élő ragadozók 82 százalékának rokonsági viszonyát sikerült tisztázni, míg a korábban elvégzett legátfogóbb kutatások csupán a fajok 28 százalékára terjedtek ki. A korábbi rokonságvizsgálatok során különösen megbízhatónak bizonyult citokróm b nevű fehérjét kódoló gén vizsgálataiból arra is fény derült, melyek azok a fajok, amelyek valódi különlegességek, mivel nem rendelkeznek közeli rokonsággal bolygónkon. Ezek közé tartozik a közel másfél méteresre növő óriásvidra (Pteronura brasiliensis), amely a Pteronura nem egyetlen faja, a barátfókák két faja: a földközi-tengeri (Monachus monachus) és a hawaii (Monachus schauinslandi) barátfóka és a rozmár (Odobenus rosmarus), amely a rozmárfélék (Odobenidae) családjába tartozó egyetlen nem egyetlen faja. Ilyen különleges ragadozó az egyedül az Andokban élő pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) is, valamint az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), a vörös macskamedve avagy kis panda (Ailurus fulgens) és az egyedül Madagaszkáron élő fossza (Cryptoprocta ferox), amely leginkább egy macskaszerű famászó kutyára emlékeztet. Ezek a fajok általában nemük utolsó képviselői, emiatt valódi evolúciós különlegességnek számítanak, védelmük rendkívül fontos lenne - mutatnak rá a tanulmány szerzői.

A fossza a cibetmacskafélék közé tartozik. Csupán mintegy 2500 példánya él szabadon

A felvetés új szempontot hozhat a fajvédelemben. Azt, hogy mely fajok védelme mennyire fontos, elsősorban egyedszámuk határozza meg, az, hogy milyen szinten fenyegeti őket a kihalás veszélye. Ez alapján például a rozmárt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által évről évre frissített veszélyeztetett fajok Vörös listáján nemrég a nem veszélyeztetett (least concern) kategóriába sorolták, a mostani eredmény szerint viszont olyan faj, amely egyedülálló evolúciós utat járt be, így a biodiverzitás szempontjából valódi kincs - mutatnak rá a szakemberek.

A Vörös lista kategóriái

• Kipusztult (Extinct) - már az utolsó ismert példánya is elpusztult
• Vadon kipusztult (Extinct int the wild) - a fajnak csak emberek által tartott, mesterségesen, fogságban vagy termesztésben élő egyedei léteznek
• Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) - a kipusztulás közvetlen közelébe került, kihalófélben lévő fajok
• Veszélyeztetett (Endangered) - fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben biztosan a kihalás veszélye fog fenyegetni
• Sebezhető (Vulnerable) - fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatólag a kihalás szélére fognak kerülni
• Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) - potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatólag a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
• Nem veszélyeztetett (Least Concern) - elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
• Adathiányos (Data Deficient) - fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat

A Vörös Listán nem szereplő fajok

• Fosszilis (Fossil) - főleg megkövült maradványokból ismert élőlények. Általában a 10 ezer évnél régebben kihalt fajok
• Régen kihalt (Prehistoric) - a 16. század előtt kihalt fajok
• Közönséges (Secure) vagy háziasított (Domesticated) fajok

A vizsgálat megerősítette azt a korábbi elméletet, amely szerint a ragadozók rendje két csoportra, a kutyaalkatúak (Caniformia) és a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjére osztható. Ezeken belül azonban számos kapcsolat továbbra is meghatározatlan maradt. "Még az oroszlán, a tigris a leopárd és a többi nagymacska közti viszonyt is csak kevéssé értjük" - nyilatkozta a BBC-nek Ingi Agnarsson, a San Juan-i Puerto Ricó-i Egyetem kutatója. Ugyanez igaz számos a kutyaalkatúak közé tartozó fajra is, így például a nyestkutyára (Nyctereutes procyonoides), amely a Nyctereutes nem egyetlen faja.

Az eredmények igazolták azokat a korábbi ismereteket, amelyek szerint a mai kutyák (Canis familiaris) ősei az eurázsiai farkasok (Canis lupus lupus) háziasított egyedei lehettek, a macska pedig a Közel-Keleten szegődött az ember mellé. (A kutyák eredetéről nem, de háziasításuk folyamatáról, helyszínéről még vitáznak a kutatók. Nemrégiben egy genetikai vizsgálat arra mutatott rá, hogy a háziasított kutyák elterjedése Afrikán keresztül történhetett. A témáról részletesebben lásd Afrikából is származhatnak a háziasított kutyák című cikkünket.)

A nagy meglepetések

Forrás: Wikimedia Commons

A legnagyobb meglepetést egy kistermetű, nektárszívó ragadozó, a Dél-Amerikában honos farksodró avagy kinkaju (Potos flavus) okozta, amelyről kiderült, hogy az eddigi nézettel ellentétben nem a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozik.

A korábban sok fejtörést okozó kis panda rokonsági kapcsolatairól is lehullt a lepel: bár eddig a macskamedvefélék (Ailuridae) családjába sorolták - nevével ellentétben csak távoli rokonságban áll az óriáspandával -, az új eredmények szerint valójában közelebb áll a kutyafélékhez (Canidae).

Az Újvilágban élő legnagyobb testű macsakféle, a dél-amerikai jaguár (Panthera onca) szintén "új rokonokat" kapott: a nagymacskák közül az ázsiai leopárdhoz (Panthera pardus fusca) és a hópárduchoz (Uncia uncia) közelebb áll, mint bármely más nagymacskafajhoz.