Ismeretlen ősi cetfélét fedeztek fel Új-Zélandon

Az első valódi cetféléknek még megvolt a medenceöve, és a csökevényes hátsólábaik

Az Otago Egyetem kutatói szerint a Thohoraata raekohao  néven leírt őscet nem csak új faj, hanem egy eddig ismeretlen új nemzetség képviselője is. A 26 millió éves kövület a legrégebbi ismert szűrögető életmódot folytató bálna maradványa. 

A déli-félteke első planktonszűrögetője

Az új-zélandi Duntroon késői oligocén rétegsorában megtalált cetfosszília a kihalt őscet-alakúak rendjén belül (Archaeoceti) egy új nemzetség, és eddig ismeretlen faj képviselőjének bizonyult. Az oligocén időszak ( 34 millió évtől 23 millió évig) végén, mintegy 26 millió évvel ezelőtt élt cet a teljesen fogatlan, szűrögető életmódot folytató ősi cetfélék közül (Eomysticetidae család) a legkorábbi leletnek tekinthető.

A leírt új faj a legősibb fogazat nélküli és szűrögető életmódra tért cetféle Forrás:phys.org Fotó: Robert Boessenecker

Az ismeretlen fajt az Otago Egyetem geológiai tanszékének doktorandusza, Robert Boessenecker, és témavezetője, Ewan Fordyce professzor írták le, és a Thohoraata raekohao tudományos nevet adták az őscetnek. ( A binominális nevezéktan kettős elnevezésében az első tag utal a nemzetségre, és a második pedig magára a fajra.) A furcsa hangzású tudományos fajnév Új-Zéland őslakói, a maorik nyelvén íródott. A fosszilis őscet az Eomysticetidae családnak nem csak a legrégebbi, hanem a déli féltekén előkerült első faja is egyben.

Kígyószerű őscet

Ez az új faj különbözik a modern bálnáktól, kisebb agya volt, és a koponyaszerkezete is primitívebb – nyilatkozta Robert Boessenecker. Az őscet teljes hossza 8 méter körüli lehetett, amelyből a fej önmagában is 2 méter hosszúságú. Ha a ma is élő cetfélékkel hasonlítjuk össze, leginkább a recens barázdásbálna-félékre (Balaenopteridae) emlékeztet, de azoknál sokkal karcsúbb, kígyószerű teste lehetett.

A Tohoraata raekohao a mai barázdásbálna-félékre hasonlíthatott, de jóval karcsúbb lehetett ezeknél Forrás: wikimedia.org

A mai barázdásbálnák a földi élővilág legnagyobb állatai, közülük a kékbálna (Balaenopteramusculus) a maga 31 méteres maximális testhosszával pedig egyike a valaha élt legnagyobbaknak. A késői oligocénben a mostaninál jóval melegebb volt a Föld éghajlata, és Új-Zéland nagyobb részét még tenger borította. A Thohoraata raekohao a kiterjedt és sekély, átlag 50-100 méter vízmélységű selfterületen élt. Mivel teljesen fogatlan volt, szűrögető életmódott folytathatott.

Négylábú vízilórokonokból lett tengerlakók

A fosszilis leletek tanúsága szerint, a cetek ősei négylábú szárazföldi emlősállatok voltak. A legújabb molekuláris genetikai és morfológiai kutatások azt mutatják, hogy a cetősök a párosujjú patásoktól (Artiodactyla) származnak, így a modern ceteknek többek között a víziló is távoli rokona. A szárazföldről a tengerbe telepedést a paleocén időszak (65 millió évtől 55 millió évig) hajnalán kezdték meg, az első őscetek azonban még négylábú állatként kétéltű életmódot folytattak, és idejük egy részét a szárazföldön töltötték.

Az első valódi cetféléknek még megvolt a medenceöve, és a csökevényes hátsólábaik Forrás: wikimedia.org

Az eocén időszakban (55 millió évtől 34 millió évig) felgyorsult az őscetek evolúciója, és a tengeri környezethez való adaptációjuk. A korai ősceteknek még megvolt a medenceöve, és csökevényesen a hátsó lábaik is, a törzsfejlődés során azonban ezek eltűntek. Az első, kizárólag már a tengerben élő cetek nagyjából 40 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Az ekkor élt Basilosauridae család tagjait tekinthetjük az első valódi cetcsoportnak.

Fosszilis Basilosaurus koponya. A közel 20 méter hosszú őscet az eocén tengerek rettegett ragadozója volt Forrás: wikimedia.org

A Basilosaurusok a korabeli trópusi eocén tengerek abszolút csúcsragadozói voltak, a 20 méteres hosszúságot is elérő , hatalmas és éles fogakkal felszerelt vérszomjas ragadozók méltán kelthettek riadalmat a tengerlakók között. Az Archaeoceti rend utolsó képviselői a korai miocén időszakban , 20-23 millió éve tűntek el a világtengerből.