Drámai pillanat; delfinekre támadt egy nagy fehércápa

2015.01.20. 18:48

Csak kivételesen ritka esetben nyílik alkalom a nagy fehércápa prédálásának megfigyelésére, különösen olyan esetben, ha a ragadozó kisebb cetféléket támad meg.

Szigonyos vadászatnak indult, vérfagyasztó élménnyé vált

Páratlanul ritkán megfigyelhető drámai esemény szemtanúi voltak azok a szigonypuskával vadászó búvárok, akik Newcastle ( Új-Dél Wales, Ausztrália) közelében, Burwood Beach -nél, a parttól 200 méteres távolságra arra lettek figyelmesek, hogy  egy megtermett, 5 méter hosszú nagy fehércápa  (Carcharodon carcharias) palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) csordájához közelítve rátámadt az egyik delfinre.

A búvárhajóról készített felvételen jól látszik a delfin hátát ért harapás brutális erejeForrás: Inquistir/Peter Lorimer

A ragadozó harapása a delfin dorzális testtáját, a hátúszó előtti háti részt érte. A harapás erejét jól mutatja a búvárok hajójáról készített felvétel, amelyen világosan látszik az állat hátából hiányzó hatalmas darab.  Az eset január 15-én, nem sokkal azt követően történt, hogy Newcastle közelében többször is észleltek nagy fehércápákat, köztük egy 3 méter körüli példányt közvetlenül a kikötő bejáratánál.

Az okos vadász

A heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes)  tartozó  nagy fehér opportunista ragadozó, az újszülött illetve juvenil egyedek rajhalakat, a fiatal, de még nem ivarérett példányok méretes csontos halakat , köztük kisebb ton  - és makrahalféléket , még a kifejlett felnőtt cápák nagytestű zsákmányállatokat, igen gyakran melegvérű tengeri emlősöket prédálnak, köztük különös előszeretettel  úszólábúakat, oroszlán illetve medvefókákat, valamint kisebb cetféléket.

A nagy fehércápa képes változtatni prédálási taktikáján annak függvényében, hogy aktuális területén milyen potenciális zsákmányállatok találhatók. Azokon az óceáni partszakaszokon, így különösen Kaliforniában, valamint Argentína és Dél-Afrika atlanti partvidékén, ahol kiterjedt oroszlán illetve medvefóka kolóniák élnek, a kiszemelt zsákmányra teljes sebességgel és függőleges emelkedéssel csap rá a mélyből. A kisebb ceteket ettől teljesen eltérő taktikával ejti el.

A nagy fehér a felszín alatt keringve várja, hogy a súlyos harapástól kivérző zsákmánya teljesen elgyengüljönForrás: Inquistir/Peter Lorimer

A delfineket közvetlenül a felszín alatt úszva közelíti meg, esetenként hosszabb ideig követve a delfincsordát, és egy-egy, a csoport szélén úszó cetet kiszemelve, kivárva áldozata figyelmének lankadását, sebes ráúszással és általában hátulról   támadja meg azt.  Ilyenkor csak egyszer harap, majd eltávolodik a csordától, és megvárja, hogy a harapásától megsebesült delfin kivérezve annyira legyengüljön, hogy ellenállás nélkül végezhessen prédájával.

A rettegett állkapcsok titka

A nagy fehércápa állkapocs és fogszerkezete egyaránt a nagytestű préda elejtéséhez adaptálódott. A felső állkapocsban 28 háromszög alakú fog ül, amelyek laposak és szélesek, a fogkorona mindkét széle pedig erősen fűrészezett. Az alsó állkapocsban 26 fog található, szerkezetük hasonló a felső állkapocs fogaihoz annyi különbséggel, hogy a fogkorona jóval keskenyebb.

Nagy fehér fog az állat felső állkapcsából. A lapos és fűrészes szélű méretes fogak nagy húsdarabok kitépésére alkalmasakForrás: wikimedia.org

A nagy fehér harapásereje 1,6 tonna/ cm2.  Amikor harap, az állkapcsait előre és kifelé tolja, majd amikor ráfog a prédájára, a fejét jobbra-balra mozgatva, a hatalmas húsdarabokat szabályosan kifűrészeli áldozata testéből. Prédálás közben nem ritkán kitörik egy-egy foga, de ez nem jelent problémát, mivel a nagy fehér más cápafajokhoz hasonlóan, folyamatosan pótlódó, úgynevezett revolver fogsorral rendelkezik. (A cápák fogszerkezete merőben más, mint az emlősöké. A fogak még embrionális állapotban, a cápák testét beborító apró placoid pikkelyekből alakulnak ki.

 

A nagy fehércápa harapásereje 1,6 tonna/cm2Forrás: wikimedia.org

Nincs gyökerük, és a cápaállkapocsban sincs fogmeder, a fogak egyszerűen ránőnek az elcsontosodott porcból álló állkapocsra, emiatt is könnyebben kitörnek, mint az emlősök fogai.) A Földközi-tengerben élő nagy fehércápák legfontosabb zsákmányát – a kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus) mellett az itt viszonylag nagyobb egyedszámban élő palackorú delfinek alkotják. A Mediterráneumban azonban még sohasem sikerült megfigyelni, hogyan ejti el a delfineket a nagy fehér.