Ördögi maskarák zárják koporsóba a telet

busó FOTÓ ÁLTALÁNOS jelmez népszokás ÖLTÖZÉK TÁRGY Mohács, 2013. február 10.
Egy busó a mohácsi busójáráson 2013. február 10-én.
MTI Fotó: Sóki Tamás
Mohács, 2013. február 10. Egy busó a mohácsi busójáráson 2013. február 10-én. MTI Fotó: Sóki Tamás
Vágólapra másolva!
Az immár UNESCO szellemi örökségnek számító híres hungaricum, a busójárás, a hazai farsang egyik legszínesebb, nemzetközi hírű eseménye. Összeállításunkban a látványos télűző mulatság hagyományvilágát és a busójáráshoz kapcsolódó különleges szokásokat mutatjuk be.
Vágólapra másolva!

Törököt és telet ijeszteni

A démonikus és ijesztő maszkjairól ismert busójárás a Mohácson és környékén élő római katolikus délszlávok, a sokácok hosszú múltra visszatekintő farsangi alakoskodása. ( A hazai horvát nemzetiség dél-dunántúli csoportját sokácoknak, a Duna-Tisza közén, a déli országhatár közelében élőket pedig bunyevácoknak hívják.) A történelmi hagyomány szerint a busójárás félelmetes maskaráinak eredete egészen a török hódoltság koráig vezethető vissza.

A legenda szerint a leleményes délszláv vitézek az ördögi maskarákba bújva, félelmetes rikoltozással rontottak rá a babonás törökökre, akik a „pokol szellemeitől” halálra rémülve, csapot-papot hátrahagyva, fejveszetten menekültek a borzalmas sereg elől. Hogy mi ebből a történelmi igazság pontosan nem tudjuk. Ami viszont bizonyos, hogy ez a különösen látványos népszokás a farsangi télbúcsúztató hagyomány egyik sajátos színes eseménye.

A busójárás valójában délszláv eredetű télbúcsúztató népszokás Forrás: MTI/Sóki Tamás

A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, azaz a nagyböjt kezdetéig tartó időszak, a farsang, az európai kultúrkörben tradicionálisan a vidám mulatságok és lakomák időszaka. A 16. – 17. században bujaságot szimbolizáló szokásai miatt általában tiltották a farsangi mulatozást, de a hagyományok erősebbnek bizonyultak, mint az egyházi rosszallás.

A busójelmez évszázados tradíciókat tükröz Forrás: MTI/Ujvári Sándor

A farsang csúcspontja a karnevál, amelyet idehaza a népnyelvben csak a „farsang farkaként” emlegettek – tulajdonképpen egy három napig (farsang vasárnapjától húshagyó keddig) tartó télbúcsúztató vidám ünnepség. Az összes híres karneváli mulatság, mint például a riói vagy a velencei ugyanúgy erre az ősi hagyományra vezethető vissza, mint maga a busójárás is.

Amikor a telet koporsóba zárják

A busójárás (horvát nyelven pohod busara) az alakoskodás típusú dramatikus néphagyományok közé tartozó szokás. Alakoskodásnak hívjuk azokat a szerepjátékokat, amelyben a résztvevők álarccal, jelmezzel rejtik el kilétüket, és valakit vagy valamit megszemélyesítenek. A busójárásban az álarcnak és a jelmeznek egyaránt kitüntetett a szerepe. Az álarcokat az erre szakosodott helyi fafaragó mesterek készítik fűzfából. Az álarcoknak is többfajta típusa létezik, mind formájában, mind pedig festésében. Közös jellemzőjük a vicsorgó száj, az állatszarvakkal (kos vagy kecske) való díszítés, és az ijesztő hatást fokozó élénk színek.

Felvonulásra gyülekező busók. A busók saját kisebb csoportjaikban vesznek részt a mulatságon Forrás: MTI/Sóki Tamás

A hagyományoknak megfelelő busó öltözék az álarcon kívül szőrével kifordított bekecsből, fehér bőszárú gatyából, csizmából vagy bocskorból, valamint kötelekből, láncokból, kolompokból és kereplőkből áll. A bekecset kötéllel vagy lánccal kötözik össze, amelyre kolompokat függesztenek. Elmaradhatatlan kiegészítők a tarisznya, a fából faragott buzogány, kereplő, és egyes busóknál az éktelenül szóló fakürt is. A bekecses, rémítő maszkos busók mellett az úgynevezett szép busók is a felvonulás szereplői. Ők általában valóban a szebbik nem képviselői, akik nem jelmezben, hanem hagyományos sokác népviseletben kísérik a menetet, fátyollal takarva el az arcukat.

Bécsi kereskedő ihlette népszokás

A jankalék alkotják a busójárás másik jelmezes csoportját. A jankale jelmeze szedett-vedett rongyokból áll, aki szintén rongyokkal töltött batyut cipel a hátán. A vonulás közben a jankalék rendszeresen hozzávágják valakihez a zsákot, a kialakult szokás szerint többnyire a csinos fiatal nőkhöz. Ez az érdekes szokás valós történeten alapul, amelynek még az 1890-es évekre nyúlnak vissza a gyökerei.

Busók vonulnak a mohácsi busójárás első napján, 2015. február 12-én Forrás: MTI/Sóki Tamás

Ekkoriban történt, hogy Mohácsra érkezett egy bécsi zsidó ruhakereskedő, Jankele Grün, aki zsákokból kínálta eladásra használtruhákból álló portékáját. Jankele Grün az utcakölykök kedvenc célpontjává vált, akinek majmolták a szokásait, és rendszeresen csúfolták. A derék kereskedő egyszer csak elunva a gyerekek szemtelenkedését, fogta az egyik zsákját, és hozzávágta a pimasz kölykökhöz. Mindez később megihlette a bucókat, akikkel együtt azóta is felvonulnak a „jankelék”.

Csónakroham a szigetről

A busójárás régi hagyománya szerint a felvonulás a partraszállással kezdődik. A Szigetről (amelyet egyes leírások helytelenül Kismohácsként emlegetnek) csónakba szállt busók éktelen rikoltozás és kereplőzaj közepette eveznek át a Dunán. Maga a felvonulás a Kóló-térről indul. A busók saját kialakult csoportjaikban vonulnak dudaszó és a kereplők folyamatos pörgetése közben.

A vonulás a Kóló-térről veszi kezdetét Forrás: MTI/Sóki Tamás

Mivel farsangkor rájuk nem vonatkoznak a hétköznapok erkölcsi szabályai, vonulás közben kisebb csoportjaik be-betérnek a házakba, kocsmákba egy-egy sajátos csíny, „műsorszám” erejéig. Szokás még a pajzánkodó „nővadászat” is, a bámészkodó szemrevalóbb hölgyek kirángatása és ölelgetése. A buzogány sem hiábavaló kellék, amellyel gyakran illetlen testtájékon bökdösik meg a hölgyeket. A felvonulást színesíti a forgó kocsikerékből összetákolt „busószekér”, amelyen a küllőkre erősített busógúnyába öltöztetett bábok keringőznek komótosan egymással.

Busók táncolnak a máglya körül a mohácsi busójárás zárónapján Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Amikor a felvonulás a Fő-térre ér, kezdetét veszi a mulatság csúcspontja, a tél temetése. Meggyújtják a Fő-téren felállított hatalmas máglyát, és vízre eresztik a tél koporsóját. Mindeközben a téren ropják a tüzes délszláv kólót.

Hungaricum, de mégsem csak magyar

Noha a közgondolkodásban a busójárás Mohács nevével forrt össze, nem csak a Duna-parti városban dívik ez a szokás. A Mohácson kívül élő sokácok és a bunyevácok lakta falvakból szintén ismert hasonló télbúcsúztató ünnepség, de nem csak a határokon belül. A busójárásnak komoly tradíciói vannak Szerbiában és Bulgáriában is. A bolgár Karlovóban található például a világ egyetlen, a busójárás történetét, és a busó szokásokat bemutató múzeuma.

Jellegzetes busó maszk Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Akármennyire meglepő, a busókéhoz hasonló maszkok nem csak a Balkánról, hanem Európa távolabbi vidékeiről is ismertek. Svájcban és Olaszországban illetve Szardínia szigetén – ahol mamutones az alakoskodók neve – a mohácsi maszkokhoz hasonló álarcokat használnak. A busójáráshoz hasonló népszokás még az igencsak távoli Ibériai-félszigetről is ismert. Spanyolországban a hispán busókat zarramacos-nak hívják.A mohácsi busójárás 2009-től az UNESCO szellemi örökség listájának részese, 2012-ben pedig a hungaricumok közé sorolták.