A tenger kedves szörnyei

óriáscápa
A hatalmas száj és méret ellenére az óriáscápa nem jelent semmilyen veszélyt az emberre nézve
Vágólapra másolva!
A drónok már számtalanszor bebizonyították, hogy nem várt felfedezéseket lehet tenni a segítségükkel. Így történt ez most Gloucester közelében is, ahol a tenger óriásai nyomára bukkant egy fürkész masina.
Vágólapra másolva!

Hatalmas árnyak a felszín alatt

A Gloucester-i (Massachusetts, Egyesült Államok) illetőségű Martin Del Vecchio régóta nagy rajongója a drónoknak.

A hatalmas száj és méret ellenére az óriáscápa nem jelent veszélyt az emberre nézve Forrás: Wikimedia Commons

Gyakran kihajózik az Atlanti-óceán Gloucester melletti, a szárazföldre mélyen benyúló öblébe, hogy a fedélzetről felbocsátott drónjával szép panoráma felvételeket készítsen.

Legutóbbi kirándulása alkalmával a felküldött drón kamerája ritka eseményt, a parttól alig 70 méteres távolságra felbukkant, és közvetlenül a felszín alatt úszó óriáscápákat (Cetorhinus maximus) örökített meg.

A hatalmas porcos halakról felvett videó képsorai azt rögzítették,amint a tenger titokzatos óriásai éppen táplálkoznak .

Valójában jámbor a ijesztő kinézetű leviatán

Az óriáscápa (Cetorhinus maximus) a világtenger ma élő második legnagyobb hala.

A cápa-alakúak főrendjén belül (Selachimorpha) a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolt faj kifejlett egyedeinek átlagos testhossza a hímeknél 5,6, a nagyobb nőstényeknél pedig 8 méter.

Közeli portré a hatalmas óriásról. A fiatal egyedeknek még sokkal hosszabb az orrnyúlványuk Forrás: Wikimedia Commons

Az eddig bizonyítottan legméretesebb óriáscápát Kanadában fogták ki 1851-ben, amelynek teljes testhossza (az orrnyúlvány csúcsától a farokúszó felső lebenyének végéig mért hosszúság) 12,27 méter volt, a súlya pedig 19 tonnát nyomott.

Az óriáscápa rendelkezik a legnagyobb szájjal a cápák világán belül,

de hatalmas mérete és ijesztő kinézete ellenére békés természetű, plankton-szűrögető életmódot folytató cápafaj.

Planktonevő cápák

A jelenleg ismert mintegy 430 cápafaj túlnyomó többsége húsevő, de akad néhány kivétel, amely a törzsfejlődés során a sziláscetekhez (Mysticeti) hasonlóan a plankton-szűrögető életmódra tért át. A planktonevő cápák közé tartozik a világóceán legnagyobb hala, az akár 18 méteres hosszúságot elérő érdescápa (Rhincodon typus) is. Rajta és az óriáscápán kívül még egy planktonevő fajt ismerünk, a szintén méretes és 1976-ban felfedezett óriásszájú cápát (Megachasma pelagios).

Táplálkozás közben kitátja hatalmas száját, és közvetlenül a felszín alatt lassan úszva, folyamatosan átáramoltatja a vizet öt-öt óriási, a fejtetőtől a torkáig lenyúló kopoltyúrésein.

Táplálkozás közben közvetlenül a felszín alatt úszik nyitott szájjal Forrás: Wikimedia Commons

A kopoltyúívek módosult, nyálkás, ragacsos, fésűszerű képletével szűri ki a vízből a táplálékát alkotó pelágikus rákokat, krilleket, illetve halivadékokat. Az óriáscápa egy óra leforgása alatt 6-7 000 liter tengervizet képes átszűrni.

Télen szabályosan nyomuk vész

Az óriáscápák általában kisebb csoportokban élnek. A planktonvirágzás idején azonban - az északi féltekén többnyire májusban - a dél és nyugat-angliai partvidéken, valamint Kanada atlanti partjai közelében akár több száz egyedből áll kongregációkba verődnek össze.

Óriáscápa a skót partok közelében. Európában az Anglia körüli vizeken bukkannak fel leggyakrabban április és június között Forrás: Wikimedia Commons

A „legelési” időszak után visszaúsznak a nyíltóceáni térségbe. Életmódjukról keveset tudunk, és egyelőre nincs magyarázat arra sem, hogy hová tűnnek a téli hónapokban.

Az életmódjukat kutató tengerbiológusok egy rész úgy véli, hogy ilyenkor nagy mélységbe süllyedve félig hibernált állapotba kerülnek,

és csak a kora tavaszi hónapokban térnek vissza a felszíni régióba, akkor, amikor megkezdik hosszú vándorlásukat. Érdekes tulajdonságuk, hogy a cetekhez hasonlóan időnként kivetődnek a vízből.

Még az Adriai-tengerben is felbukkan időnként

Az óriáscápa kozmopolita tengerlakó, mind az északi, mind pedig a déli féltekén előfordul a mérsékeltövi tengerekben. Az óriáscápa migráns faj, a megfigyelések szerint aktívan vándorolnak, de a vándorlási útvonalaik még nincsenek pontosan feltérképezve.

Az óriáscápa világtengerbeli elterjedését ábrázoló térkép Forrás: Wikimedia commons

Az európai partok közelében legnagyobb tömegben április vége és június eleje között Dél-Angliában, a Lizard-fok közelében, valamint az Ír-tengeren figyelhetők meg. A Földközi-tengerben is él egy kisebb populációjuk, leggyakrabban Málta környékén és a Messinai szorosban szoktak felbukkanni a kora tavaszi hónapokban.

Az Adriai-tengeren utoljára az Isztriai-félsziget keleti oldalán, a Rijekai-öbölben észleltek óriáscápát, 2009-ben Forrás: Wikimedia Commons

Az elmúlt évekből ismert néhány óriáscápa észlelés az Adriai-tenger horvátországi partszakaszáról is. 2009 májusában, a Rijekai-öbölben figyeltek meg egy hatméteres példányt,

az előző évben pedig Krk-szigetén helyi halászok hálóba akadt hét méter hosszú példányra bukkantak.

Annak ellenére, hogy nincs természetes ellensége, az óriáscápa ma már veszélyeztetett fajnak minősül.