Szardínia szigetén, Porto Pollo strandján, a parthoz egészen közel, egy-két méteres sekély vízben figyeltek fel a fürdőzők a felszín alatt szokatlanul lassan úszó, hozzávetőleg másfél méter hosszú ragadozóra.
Néhány elszánt fürdőző begázolt a vízbe, és óvatosan megközelítette a testhossza alapján fiatalnak tekinthető kékcápát.
Ekkor fedezték fel a cápa szájába akadt, és az állat mértéhez képest aránytalanul nagy horgot.
A horogról lelógó damilnál fogva partra húzták a cápát, majd lefogták, és eltávolították a szájába akadt horgot. Valószínű, hogy amiatt lehetett legyengült állapotban az állat, mivel a nagyméretű horog akadályozta a táplákozásban. Miután sikerült megszabadítani a horogtól, a fürdőzők visszavontatták a sekély vízbe, és szabadon engedték a szemmel láthatóan megkönnyebbült ragadozót.
A nem mindennapi akciót a cápamentésben részt vett Saverio Porcari a nála lévő GoPro kamerával örökítette meg.
A beágyazott videón a mentés víz alatti részletei is megtekinthetők.
Az augusztus 27-én történt különleges eseményről az UPI internetes portál számolt be.
A kékcápa (Prionace glauca) a cápaalakúak főrendjén belül (Selchiimorpha) a legnagyobb, összesen 198 fajt magába foglaló kékcápa-alakúak rendjébe (Carcharhiniformes) tartozó faj, amely
a Földközi-tenger egész területén honos, beleértve az Adriát is.
A Földközi-tengerből jelenleg ismert 47 cápafaj közül a kékcápa tekinthető a leggyakoribb közepes-nagytestű mediterrán cápának.
A kifejlett egyedek testhossza a hímeknél 1,8 és 2,8 méter közötti, a nagyobb testű nőstények teljes testhossza 2,2 – 3,2 méter körül mozog..
Maximális testhossza elérheti a 3,8 métert.
A kékcápa kozmopolita faj, mindhárom nagy óceáni medence trópusi és mérsékeltövi régiójában előfordul, az Atlanti-óceánban él a legjelentősebb egyedszámú populációjuk. Európában Skandinávia déli vidékéig felhatol, a Földközi-tengerben Gibraltártól a levantei partokig honos.
A kifejlett egyedek fő táplálékát nyíltvízi puhatestűek és rajhalak, köztük szardíniák és makrélák alkotják.
Pelágikus, nyílttengeri cápafaj, amely csak ritkán közelíti meg a partokat,
ezért nem jellemző jelenléte a strandok közelében.
A partvidéki sekély vizekbe a fiatal egyedek úsznak ki alkalmanként, mint a mostani szardíniai példa is mutatja.
Az Adriai-tengerben leginkább május és szeptember között várható a felbukkanásuk,
ilyenkor egészen az Isztriai-félsziget térségéig felhatolnak. A fiatal egyedekre más nagyobb testű cápák is veszélyt jelenthetnek; a Földközi-tengerben főleg a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) zsákmányol kékcápákat.
Elvenszülő, és egyike a legtermékenyebb cápafajoknak;
a vemhes nőstények 80-120 ivadéknak adhatnak életet. A kereskedelmi halászat világszerte évente 20-30 millió egyeddel csökkenti a populáció létszámát, így napjainkra jelentősen leapadt az egyedszámuk.