Ötös erősségű szörny

Egy olasz geológus szerint Nessie titokzatos felbukkanásai azokkal a földrengésekkel magyarázhatók, amelyek a Loch Ness-i tó alatti törésvonalból pattannak ki. A sárkányok egyébként is imádnak geológiai szempontból zűrös helyeken tanyázni.

Nessie modellje a tónál


Ki ne hallott volna a Loch Ness-i szörnyről, amely állítólag Skócia egyik legmélyebb és legnagyobb víztömegű tavában él, s a földtörténeti középidő egyik máig fennmaradt őshüllője? Ez a feltételezés evolúcióbiológiai és ökológia szempontok alapján felettébb valószínűtlen, tény azonban, hogy mintegy 3 000 beszámoló létezik valamilyen furcsa jelenség feltűnéséről.

A Loch Ness 39 kilométer hosszan elnyúló, átlagosan 1,45 kilométer széles és 132 méter mély tó (a loch skót szó, tavat jelent, a ness angolul földnyelv, fok). A tó vize egy geológiai törésvonal, a Glenn-vető vonalában gyűlt össze, amely a Skóciát keresztülszelő Kaledóniai-árok része. A kőzettömegek törésvonal menti elmozdulása miatt itt viszonylag gyakran pattannak ki kisebb-nagyobb földrengések.

Luigi Piccardi olasz geológus a törésvonal aktivitásával magyarázza a tó vízfelületén észlelt furcsa jelenségeket. Elméletét az amerikai és a brit geológiai társaság közös rendezésű, jelenleg zajló Edinburgh-i konferenciáján ismertette.

Az elmélet lényege, hogy a törésvonalból kipattanó földlökések miatt gázbuborékok képződnek, amelyek a felszínt elérve összezavarják a vizet, s szokatlan hullámokat gerjesztenek. A Piccardi által megvizsgált mintegy 40 "szörny-jelentés" közös jellemzője, hogy az észlelők nagy morajlást, a víz rendkívüli nyugtalanságát tapasztalták, s enyhe remegést éreztek. Állításuk szerint a felemelkedő vízpúptól magát a szörnyet sajnos nem látták.

Piccardi elgondolását erősíti, hogy az első ismert jelentés (Szent Columba a VI. századból) erős földmozgásról számol be a szörny megjelenésekor. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a következő beszámolóra 1900-ig kellett várni, s 1901-ben a Richter-skála szerinti ötös erősségű földrengés pattant ki a Glenn-vetőből. Nem elképzelhetetlen, hogy a fokozatosan felgyülemlő feszültség miatti előrengések támasztották fel a régóta hallgató "földrengés-szörnyet". Szinte özönlöttek a szörnyről való beszámolók az 1934-es, utolsó nagyobb rengést megelőző időszakból is.

Piccardi egyik fő kutatási területe egyébként a történelmi és mitikus események geológiai magyarázatának felderítése. Az ő nevéhez fűződik például az az elmélet, mely szerint a delphoi jósnők a templom alatti vulkáni kigőzölgések belélegzésének köszönhették látomásaikat.

Piccardi kutatásaiból egyébként kiderült, hogy a sárkányok "búvóhelyei" általában geológiai törésvonalak területén helyezkednek el, vagyis minden bizonnyal a föld alatti morajlások, illetve a földrengések során fellépő gázkitörések és fényjelenségek természetfeletti magyarázatáról van szó.

Valószínű azonban, hogy a "Nessie-hívőket" ezek az egyszerű szeizmológiai jelenségek nem tántorítják el kedvencüktől, hiszen egyelőre nem magyarázzák a hosszú nyakról beszámoló megfigyeléseket.