|
Az etiópiai Danakil-mélyföldön előkerült fogak és csontok körülbelül egymillió évvel idősebbek, mint az emberfélék (Hominidák) családjának eddig ismert legkorábbi képviselője, egy 4,4 millió éves Ardipithecus ramidus. A Hominidák családja minden olyan fajt magában foglal, amely az ember és a csimpánzok közös fejlődési vonalának szétválása után élt.
 |
|
Yohannes Haile-Selassie
|
A radiometrikus kormeghatározással 5,2-5,8 millió évesre datált maradványok értelmezését a Nature július 12-ei számában publikálták a felfedezők. A több éve tartó ásatásokat az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány támogatja. A jelenlegi bejelentéshez vezető felfedezések Yohannes Haile-Selassie (University of California, Berkeley) doktorandusz nevéhez fűződnek. Haile-Selassie (jobbra) még 1997-ben egy alsó állkapocsra és egy fogra bukkant, 2001 elején pedig újabb fogak, kézcsont-töredékek, továbbá lapockacsontok darabjai kerültek elő (lent). Ezek alapján a kutatók szerint már teljes biztonsággal megállapítható, hogy hominidáról van szó, ami szintén az Ardipithecus ramidus fajba tartozik (sőt javasolják külön alfajként való leírását, Ardipithecus ramidus kadabba néven). Haile-Selassie szerint egy lábujjcsont arra utal, hogy ez az emberős már két lábon járt. A töredékes leletek egyébként legalább öt különböző egyedtől származnak.
Az ásatási terület már hatmillió évvel ezelőtt is tektonikusan aktív, vulkánkitörésektől gyakran háborgatott vidék volt. A vulkáni hamu kitűnően konzerválta az itt élő állatok, növények és emberelődök maradványait.
Sajnos az egyedek méretének pontos megállapítása egyelőre nem lehetséges, mivel koponya- és nagyobb végtagcsontok még nem kerültek elő. Valószínű, hogy a mai csimpánzokhoz hasonló méretű hominidákról van szó.
A környezet rekonstruálására tett eddigi próbálkozások alapján úgy tűnik, hogy e korai hominidák erdős területen éltek, s nem a szavannák lakói voltak. Már az 1994-es, szintén a Berkeley kutatói által felfedezett leletek környezetében is jellemzően erdei állatok kísérő-kövületeit találták meg, s ez a mostani eredmények esetében is igaz. Ez új megvilágításba helyezheti az emberi evolúció első lépéseit.
A kutatók szerint annyi bizonyos, hogy az új lelet már igen közel helyezkedik el ahhoz az időponthoz, amelynél a mai elméletek szerint kettéválhatott a mai csimpánzokhoz és az emberhez vezető út, több mint 5,5 millió évvel ezelőtt (a molekuláris biológiai összehasonlító analízisek kb. 6 millió évvel ezelőttre teszik a szétválást).
Haile-Selassie véleménye szerint a francia kutatók által tavaly Kenyában talált, 6 millió évesre datált leletek - amelyekről mi is beszámoltunk korábbi cikkünkben - bizonytalannak tekinthetők, annak ellenére, hogy felfedezőik ezt tekintik a legkorábbi hominidamaradványoknak. Amíg nem kerülnek elő újabb leletek, lehetetlen megmondani, hogy valóban emberféléről, a legkorábbi csimpánzokról, esetleg a kettő közös őséről van-e szó.
S. T.
(Fotók: University of California, Berkeley).
A témához kapcsolódó oldalak
[origo]
|