Vulkanizmus és fajkihalások

Vágólapra másolva!
Sok kutató feltételez szoros összefüggést az élővilágban bekövetkezett tömeges kihalások és a vulkáni tevékenység között.
Vágólapra másolva!

Természetesen nem minden vulkánkitörés pusztított el sok állatot, ám az bizonyos, hogy az elmúlt 300 millió év tömeges kihalásai egybeesnek nagy tömegű vulkáni kőzetegyüttesek keletkezésével. Egy a kérdéssel foglalkozó leedsi kutató arra a meglepő eredményre jutott, hogy minél idősebbek a múltbeli nagy vulkáni működések, annál nagyobb az általuk okozott pusztítás.

Paul Wignall e "pusztítási hatékonyságot" annak alapján számolta ki, hogy összevetette a kiömlött láva mennyiségét az elpusztult élőlényekével. Arra jutott, hogy a régi kitörések tízszer több élőlény vesztét okozták, mint napjaink vulkánkitörései. A 250 millió éve bekövetkezett permi kihalással egy időben Szibériában olyan óriási területre ömlött ki bazaltláva, melynek nagysága Nyugat-Európáéval vetekszik. Az akkori vulkáni tevékenység mintegy 10 gigatonnányi szenet juttatott a légkörbe szén-dioxid formájában, s azt ezt követő globális fölmelegedés az akkori idők tengeri fajainak 80 százalékát pusztította el. Akkor mintegy 5 millió évbe telt, mire a földi ökoszisztéma magához tért.

Mintegy 60 millió éve, a harmadidőszak elején ismét igen erős volt a vulkánosság, amely újfent globális fölmelegedést hozott, de nem történt tömeges kihalás. Némely állatcsoport kihalt ugyan, de elég volt néhány tízezer év a regenerálódáshoz. A mai vulkáni működéseknek pedig szinte nincs kimutatható hatásuk az élővilágra.

Wignall úgy véli, az ősi vulkánoknak azért volt nagyobb a pusztító hatásuk, mert a későbbi életformák jobban alkalmazkodtak a megnövekedett szén-dioxid-koncentrációhoz, de az óceánok kemizmusa is szerepet játszott. Ahogy a szuperkontinensek darabokra szakadtak és összességében hosszabb lett a kontinensek partvonala, fölgyorsult a szilikátkőzetek mállása, ez fokozta a fitoplankton szaporodását az óceánban, melybe több szén-dioxid került a légkörből. A hipotézis kritikusai szerint a vulkáni működés pusztító ereje elsősorban attól függött, mennyi ideig tartott a tevékenység, másrészt nehéz megbecsülni a régmúlt időkben kiömlött láva mennyiségét, ami ráadásul nem is feltétlenül korrelál a szén-dioxid- vagy a kén-dioxid-kibocsátással.