A Tyrannosaurus rex 12 méter hosszú volt, súlya elérte a 6 tonnát, és felállva 4,5 méter magas lehetett. Hatalmas, erőteljes lábaival akár egyetlen lépéssel átléphetett volna egy autó fölött. 1,2 méter hosszú állkapcsaiban csaknem 18 cm hosszú fogak sorakoztak, amelyek a csontokat össze tudták zúzni, és egyetlen harapással akár 200 kilogramm húst is le tudtak tépni. Ő volt az egyik utolsó ragadozó dinoszaurusz, a kréta végének vitathatatlan uralkodója. Minden élőlénynek reszketnie kellett, amikor a zsarnok király portyázni indult.

Vagy mégsem? A világ egyik vezető dinoszauruszkutatója, az amerikai Jack Horner azt állítja, hogy a T. rex egyáltalán nem vadászott. Szerinte a dinoszauruszok erőszakos óriása egy jól megtervezett dögevő volt, melynek életmódja sokkal több közös vonást mutat az egerészölyvvel és a hiénával, mint az oroszlánnal vagy a tigrissel.

Horner szerint a Tyrannosaurus utálatos kinézetű, pocsékul futó állat lehetett, amelynek nagyon gyenge volt a látása, és erőtlen kis karjai voltak, amelyeknek semmi hasznukat nem vette a harcban. Ráadásul, ha elesett, vagy felborította egy ellenséges állat, akkor ezek a kis karok nem tudták felfogni a több tonnás test becsapódását, és az ilyenkor szinte elkerülhetetlen csonttörés akár végzetessé is válhatott.

Ugyanakkor Horner szerint a T. rex kiváló dögevő lehetett. Hatalmas szaglószervével mérföldekről megérezhette a tetemeket, és a járásra - nem pedig futásra - alkalmas lábain hatalmas távolságokat tudott megtenni, hogy felkutassa a dögöket. A félelmetes fogak sem arra szolgáltak, hogy felszeleteljék az áldozat húsát, hanem hogy összezúzzák azokat a csontokat és porcokat, amelyeket a valódi vadászok meghagytak.

Az évszázados romantikus felfogás - és a széles körben elfogadott tudományos nézetek - ellen fellépni nem éppen népszerű dolog. A gyilkos T. rexet, amit nagyon kedvelnek a gyerekek és a filmrendezők, sok modellben, filmben és számtalan múzeumi kiállításon örökítették meg. Éppen ezért Horner hipotézisével szemben gyakran túlfűtöttek a reakciók, és a paleontológus kollégái is gyakran kételkednek az állításaiban. Hornert ez nem nagyon zavarja, hiszen véleménye szerint a tudományos munka nem közvélemény-kutatáson, hanem a fosszíliákból származó bizonyítékokon alapul.

Horner illetékességét ebben a kérdésben nehéz kétségbe vonni. A Museum of the Rockies őslénytani kurátoraként 11 T. rex példány felett őrködik abból a körülbelül két tucatból, amit valaha találtak a Földön. A Horner által vezetett kutatócsoport a kelet-montanai Hell Creek lelőhelyen 8 hatalmas példányt talált az elmúlt két évben, ami példa nélküli az őslénytan történetében. Az ötéves Hell Creek program célja a dinoszauruszokat, növényeket, emlősöket és puhatestűeket tartalmazó paleoökoszisztéma rekonstrukciója. A 91 méter vastag Hell Creek formációban hemzsegnek az ősmaradványok, amelyek a dinoszauruszok történetének a végső fejezetét képviselik, a körülbelül 68 és 65 millió évvel ezelőtti időintervallumból. Ez a rendkívüli üledékes kőzet ablakot nyit a távoli múltba. Számtalan kanyon és vízmosás szeleteli fel a területet, amelyek mentén a szél és különösen az eső állandóan újabb és újabb leleteket hoz a felszínre.

A terepen kutató paleontológusok a 8 T. rex példány mellett sok más egzotikus élőlény maradványát is begyűjtötték. Többek között találtak csaknem 50 Triceratops-példányt, fél tucat struccszerű Ornithomimidát, egy óriási kacsacsőrű dinoszauruszt, az Edmontosaurust, a nagy méretű, páncélos növényevő Ankylosaurust, valamint egy 4 tonnás, hatalmas koponyájú, csontos fodorgallérral rendelkező Torosaurus-maradványt. A Hell Creek lelőhely már régóta ismert a dinoszauruszkutatók között. A legendás dinoszauruszvadász, Barnum Brown találta az első Tyrannosaurus rex-maradványt a vizsgált terület közelében 1902-ben. Henry Osborn (Brown főnöke az Amerikai Természettudományi Múzeumban) írta le és nevezte el a maradványt, egy rendkívüli ragadozóként.

Rossz passzban a T. rex - 2. rész: A király, mint dögevő

[origo]