Jég, láva és lagúna: a dermesztő és a forró Izland

Vágólapra másolva!
Izland, a viking sagák és Edda dalok mitikus földje, május közepén ragyogó napsütéssel és dermesztő északi szelekkel fogadja az utazót.
Vágólapra másolva!

A magyar utas fel van készülve a hidegre, tudja, hogy az északi sarkkör közelében elterülő szigeten ilyenkor még délben sem emelkedik a hőmérő higanyszála 6-8 fok fölé, de a fényözön és a szél ereje megdöbbenti. A hatalmas kékségben egy-két felhőfoszlány ha úszik, a szikrázó napsütés a görög szigeteket idézné, ha a távolban nem fehérlenének a hósipkás hegygerincek és szurdokok. A látványba hunyorogva belefeledkező utast aztán megtaszítja, szinte ledönti lábáról az állandó északi szél egy-egy orkánszerű rohama, amely még a főváros utcáin, a házak között is olyan erővel kavarog, hogy inkább mínusz 6-8 fok érzetével hasogatja arcát, fülét, orrát.

Izland - vagyis lakói nyelvén Jégföld - éghajlata és természetrajza tele van ilyen végletes ellentétekkel. A Magyarországnál valamivel nagyobb sziget a Föld egyik legaktívabb vulkanikus terepe - de itt fekszik a világ legnagyobb gleccsere is, a Vatnajökull, amely alatt szintén megbúvik egy olykor kitörő tűzhányó!

A legélénkebb lávaokádó hegy, a Hekla átlag tízévenként tör ki, de Izlandon annyi a vulkán, hogy négyévenként van egy-egy kitörés. A déli partok közelében a kis Vestmannaeyjar szigeten 1973-ban tört ki a Föld gyomrának izzó magmája és Heimaey városka felét elöntötte lávájával. Tíz évvel korábban e szigettől néhány kilométerre egy másik kitörésből új szigetecske született, amely jövőre lesz 40 éves.

A sarkköri fekvés ellenére Izland éghajlata tulajdonképpen meglepően enyhe. A Golf áram melengető hatása alatt a két legnagyobb partmenti településén - Reykjavíkban és Akureyriben - a téli hónapokban sem süllyed a napi középhőmérséklet mínusz 2 fok alá, igaz hogy nyáron sem emelkedik 12,3 fok fölé. A sziget belsejében ennél jóval nagyobb hidegek is vannak, dehát ott nem lakik senki. Izlandon csak egy keskeny partmenti sáv lakható, ebben az övezetben él az alig 300 ezer főnyi népesség, itt pedig szibériai hideg sohasem fordul elő.

A sziget a földkéreg egyik legfiatalabb szárazföldi képződménye. Az európai és az amerikai földrész talapzatának két lemeze itt találkozik és ez az észak-déli vonal a földkéreg egyik törésvonala, amelynek mentén gyakoriak a földrengések és a vulkanikus tevékenység. A magma ilyen kitüremléséből jött létre Izland. A két földrészt elválasztó töréshatár cikkcakkos vonalban végigszeli a szigetet, s helyenként, például a Thingvellir nemzeti parkban látványos szurdokok formáját ölti. A mérések szerint a két földrész évenként 2 centiméterrel távolodik egymástól...

Az élénk vulkanikus tevékenység eredménye, hogy Izland szigete egyetlen hatalmas lávatömeg, amelynek fekete szivacsos kősivatagát csak imitt-amott fedte be némi humuszréteg. A fák itt nem nőnek az égig, a sziget alig ötödét borítja valami növényzet, a többi gleccser, tó, terméketlen lávatömeg. A kevés növényzet nagyrészt zuzmókból, tüskés bokrokból áll, a fa kevés. Vadon élő állat még kevesebb. Az egyetlen régóta honos emlős a sarki róka, az egereket, patkányokat, a lovat, a nercet és a rénszarvast a viking telepesek hozták be őshazájukból.

Ha élővilággal szűkmarkúan látta el Izlandot az anyatermészet, annál bőkezűbben kárpótolta a legfőbb természeti kinccsel, a vízzel. A vulkanikus Izland a Föld hévízekben és vízesésekben leggazdagabb darabja. Aki csak néhány napot is tölthet itt, az elzarándokol a Geysir síkságra, ahol a forró magma nyomásától öt-hat ponton ma is sisteregve tör a magasba a gőz. A jelenségnek nevet adó geysir már nemigen produkálja magát, annál inkább a Strokkur.

A gyér fenyérrel borított földön kisebb-nagyobb kerek nyílások láthatók, vízzel vannak telve. A gőzölgő víz fortyogni, kavarogni kezd, aztán valami megnyílik alatta, s örvénylő tölcsérként szörcsögve áramlik lefelé, majd hirtelen visszafordul, bugyborékolva emelkedik, s a vízkúpból végül hófehér szökőkútként tör az ég felé. Egy átlag kitörés 15-20 méter magasba lövell és jó negyedórát kell a süvöltő szélben várni a következőre.

Más térségekben a hévíz nem tör fel ilyen látványosan, de a vékony sárgás talajréteg hullámzó mozgásban van, szuttyog, mint befőzéskor a lekvár és sűrű fehér pára száll belőle erősen kénes illattal. Ezt a geotermikus energiát a fűtésen kívül ma már áramfejlesztésre is használják. Reykjavíktól 30 kilométerre délre van egy ilyen hévíz mező, ahol a kétezer méter mélyről feltörő több mint 200 fokos párával hajtják a turbinákat. Ennek az erőműnek a lehűlő vízéből keletkezett merő véletlenként Izland legújabb szenzációja, a Kék Lagúna.

A turbinákat meghajtó forró gőz lehűlve vízzé csapódik ki, amit aztán csöveken elvezettek egy közeli kráter sekély mélyedésébe. A kénes, szilikátos tartalmú víz azonban nem szivárgott be a szivacsos lávába, mint az erőműviek gondolták, hanem sóival éppen eldugaszolta a porózus kőzetet és tavat alkotott. Szép halványkék, átlátszatlan víztömeget, amelyről csakhamar kiderült, hogy kiválóan alkalmas fürdésre, sőt szilikátos tartalmával szárítja és gyógyítja a
bőrbetegségeket.

A lávakövekkel megemelt töltések között keletkező Kék Lagúna húsz év óta Izland elsőszámú turista zarándokhelye. Tombolhat bármilyen hideg szél, a kráterben felgyűlt világoskék víz 38-40 fokos melegével simogatóan veszi körül a fázósan belemerülő fürdőzőket. Az idők folyamán kerek barlangot is építettek hozzá kőpadokkal, majd gőzfürdőt, elegáns vendéglőt, szállodát. Mi sem természetesebb hát, mint hogy a legutóbbi NATO külügyminiszteri értekezlet többszáz résztvevőjét is ide vitték az izlandi vendéglátók az utolsó estére, hogy pompás halvacsora után az éjfélig sem lemenő nap áttetsző derengésében lubickolhassanak a kék krátertóban és ezt a felejthetetlen élményt vigyék magukkal a Jégföldről.

László Balázs