Szexhormonnal vadászó pókok

Egy pókfaj a vadászat igen különleges módját fundálta ki: kedvenc csemegéjét, két molylepkefajt a nőstény szexhormonjával csábítja magához. Ráadásul a pók a lepkék éjszakai aktivitásától függően különböző időben bocsátja ki magából a csábító illatanyagot.

Az ún. bolas-pókok családjába tartozó fajokra jellemző, hogy nem építenek hálót, helyette egyetlen vékony selyemfonalat feszítenek ki, egyik lábuk végén pedig egy rövid fonalat himbálnak, amelynek végén ragadós folyadék van.

Miután a csapdákat gondosan elkészítette, a pók elkezd "illatozni", azaz kibocsátja azokat a szexhormonokat, amellyel a nőstény lepke csábítja magához hím párját.

A hím lepke nem is várat sokat magára. Amikor a nőstényt vadul keresve a beleakad a fonálba, a pók egyszerűen letaglózza a ragaccsal és az áldozatnak már nincs menekvés.

Az eljárás kétségtelenül ügyes, de korántsem tökéletes. Természetesen minden lepkefaj különböző illatanyagokat bocsát ki, hogy minél hatékonyabbá tegye a párosodást, és ne fordulhasson elő véletlen keveredés a fajok között.

Így a póknak el kell döntenie, hogy melyik lepkére vesse ki a hálóját. Még az sem jelent megoldást, hogy a pók egy jóféle keveréket használ, amelyben benne van az összes kedvenc lepke illatanyaga, mert az épp az ellenkező hatást váltja ki: egyszerűen elriasztaná a lepkéket. Ezért a pókok csak pár fajra specializálják magukat, és lemondanak a mennyiség adta lehetőségekről.

A különböző bolas-pókok más-más lepkékre specializálták magukat. Az egyik amerikai faj (Mastophora hutchinson) például két - egymással nem rokon - lepkefajra vadászik: a Tetanolita mynesalisra és a Lacinipolia renigerára (sem a pókok, sem a lepkék nem honosak Európában). A két faj más-más időpontban aktív: a Lacinipolia renigrera általában este fél tizenegy óra előtt röpköd, míg a Tetanolita mynesalis csak egy fél órával később kel útra.

Kenneth Haynes, a Kentucky Egyetem kutatója és munkatársai átállították a lepkék biológiai óráját, így az egyik fajra vadászó pókok a másik faj egyedeivel találkoztak és fordítva. A pókok az éjszaka folyamán mindkét faj egyedeit elkapták, ami arra utal, hogy mindkét faj feromonjait kibocsátották, tehát valamiféle keveréket használtak - még úgy is, hogy ezzel veszélyeztették az egyetlen biztos befutó esélyeit.

A kutatóknak feltűnt, hogy a pókok az éjszaka folyamán fokozatosan csökkentették a Lacinipolia renigrera feromonjait. Kísérletek során kiderült, hogy míg Tetanolita mynesalis érzéketlen Lacinipolia renigrera illatanyagára, addig ez fordítva nem igaz: Tetanolita mynesalis feromonja taszítja Lacinipolia renigreráét.

"Egyetlen éjszaka folyamán mindig más lepkefajra specializálódni! A természet újabb csodájával állunk szemben. Azonban nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy ez az evolúciós fejlődés nagyon veszélyes útja” - állítja Haynes.

"Azok a fajok, amelyek az evolúciós főirányról a specializáció mellékutcájába tértek be, lehet, hogy zsákutcát választottak. A specializáció nagyon kockázatos vállalkozás. Ha valamilyen oknál fogva egyetlen zsákmányállata eltűnik, neki is vége, míg a hálót szövő pókok egy szűkösebb időszakban legfeljebb többet koplalnak, de biztos, hogy alkalmanként egy-egy 'repülő állat' beleakad a hálójukba".

Ajánlat:

Bolas Spiders - a bolas pókok leírása - angol nyelven