A brit paleontológusok egy tengeri állat (feltehetően egy szivacs, vagy egy korall) fosszilizálódott maradványaira bukkantak a csaknem 550 millió éves kőzetrétegekben.
Az élőlény kemény vázmaradványa sokkal komplexebb képet mutat, mint bármilyen más kövület ebből a korai időszakból. A mostani maradvány 15 millió évvel idősebb, mint az eddig ismert legkorábbi hasonló leletek. A kutatók ezzel a fosszíliával a földtörténetnek egy olyan szakaszába nyernek betekintést, amikor a bolygónk élővilága számos gyors változáson ment keresztül.
A prekambrium vége rendkívül kritikus időszak volt az evolúció szempontjából. Ekkor kezdtek ugyanis a különböző soksejtű állatok kemény vázrészeket kiválasztani a bonyolult biomineralizációs folyamatok révén.
A Science magazinban ismertetett ősmaradvány Dél-Namíbia területén került elő egy óriási zátonykomplexum képződményeiből. A Namapoikia reitogensis névre elkeresztelt állat a zátony mély hasadékaiban élt.
A szilárd váz számos apró
csövecskéből épült fel, melyeknek az
átmérője mindössze néhány
milliméteres volt. Ez a kültakaró
ásványosodott részekből állt, nem pedig
bőrszerű képződmény volt, mint az ekkor
élt egyéb élőlényeknél.
Ha korall maradvány került elő, akkor minden
cső egy tapogatókkal rendelkező polipnak adott
otthont.
Ha viszont szivacs volt, akkor a teljes felszínét beborította egy vékony szövettakaró, a kis csatornák pedig filtráló egységek lehettek, amelyen keresztül az állat kiszűrhette a táplálékát a tengervízből.
A maradvány kezdetleges tulajdonságai alapján jelenleg lehetetlen eldönteni, hogy szivacs, vagy korall maradványok vannak a kutatók kezében. Az egyébként sok más prekambriumi élőlényre is jellemző, hogy számos különböző ma élő állatcsoport tulajdonságai keverednek bennük.
Dulai Alfréd