Jeges földkoktél - új geológiai elmélet

Lehet, hogy a lemeztektonika elmélete rövidesen a feje tetejére áll?

Ama korábbi elképzelés helyett, mely szerint bolygónk egy alulról fűtött lábashoz hasonlatos, talán inkább úgy viselkedik, mint egy jeges koktél.

Abban ugyan egyetértés alakult ki a geológusok között, hogy a kőzetburok lemezei folytonos mozgásban vannak, ám abban, hogy e folyamatnak mik a mozgatói, nincs konszenzus. A legtöbben úgy vélik, hogy a Föld belsejében termelődő hő konvekciós áramlásokat tart fenn a köpenyben, s ezek mozgatják a litoszféralemezeket.

Don Anderson kaliforniai geofizikus viszont úgy gondolja, a konvekciót maguk a lemezek indítják el. A kutatók minden erőfeszítése ellenére máig sem sikerült modellezni az alulról jövő hő kiváltotta konvekciót. Anderson szerint, amikor a forró köpenyanyag érintkezésbe kerül a nála alacsonyabb hőmérsékletű kőzetburokkal, lehűl és lesüllyed. Nagyjából ugyanez történik egy jeges italban is. Ha két jégkockát teszünk mondjuk egy pohár ginbe, a jégkockákat körülvevő ital lesüllyed a pohár aljára. Úgy véli, a Föld valamiféle átmeneti állapotban van az "ideális alakzatok" között, mint amilyenek más szferikus rendszereken - pl. a buckyballoknál, vírusoknál - figyelhetők meg. Ha egyensúlyi állapotba jut, a lemezek ideális száma 12 körüli.

Bár a Földön jelenleg valóban nagyjából tizenkét litoszféralemez van, ezek nagysága, formája erősen eltérő. Ez instabil konfiguráció, de összeállhat olyan mintázattá, melyben három hasonló lemez találkozik. Ez az elrendeződés igen jellemző a természetre, és nem belső, hanem külső folyamatok eredménye.

Ha Anderson elképzelése helyesnek bizonyulna, a geológusok választ kaphatnának például arra a kérdésre, miért ott vannak a vulkánok, ahol éppen megjelennek. Amikor a vulkáni aktivitás az érintkező, ütköző lemezszegélyek mentén tapasztalható, megmagyarázható a lemezek egymásra hatásakor fellépő erőkkel és folyamatokkal. Ha azonban a vulkánok a lemezek belsejében működnek, a jelenlegi magyarázat szerint magas hőmérsékletű köpenyfeláramlások, ún. forró pontok vannak a háttérben, melyek áttörik a kérget. Anderson szerint viszont e "pontokat" inkább gyengének kellene nevezni, olyan helyeknek, ahol a kéreg vékonyabb, mint másutt.