Leonardo da Vinci - egy rabszolganő gyermeke

Bebizonyosodott, hogy Leonardo da Vinci egy közel-keleti rabszolganő gyermekeként született, véli a firenzei Leonardo múzeum igazgatója.

Forrás: EPAAlessandro Vezzosi, a firenzei Museo Ideale Leonardo da Vinci  igazgatója a múlt héten, 25 évig tartó kutatás után nyilvánosságra hozta eredményeit. Míg ahhoz korábban sem fért kétség, hogy a reneszánsz művész apja Ser Piero Da Vinci kisnemes, esetleg iparosember volt, az édesanyját, Caterinát illetően Vezzosi arra a belátásra jutott, hogy nem volt más, mint a mester apjának egy Közel-Keletről származó rabszolgája.

"A művész apjával és más rokonaival ellentétben Caterina nevét a korabeli források sehol sem említik. Nem is csoda, hiszen az asszony, származása miatt nem házasodhatott össze Ser Pieróval. Miután áttért a katolikus hitre, a keresztségben a Caterina nevet kapta, azt a női nevet, amit leggyakrabban vettek föl a keletről származó pogány vagy zsidó rabszolgák" - írja Vezzosi tanulmányában.

A 15. századi Toszkánában kedvelt szokás volt, hogy közel-keleti rabszolgákat alkalmaztak. Leonardo életében fontos szerepet játszhat az az 1452-es firenzei rendelet, amely a korábbinál nagyobb szabadsággal ruházta fel a rabszolgatartókat. A korabeli nyilvántartások között Vezzosi ugyanis azt az adatot találta, hogy röviddel a rendelet életbelépését követően Caterinát Ser Piero egyik alkalmazottjához, Antonio di Piero del Vaccához adta feleségül, aki a da Vinci-házhoz közel lakott.

Az esküvőre néhány hónappal azt követően került sor, hogy Caterinának kisfia született. A fiút Leonardónak hívták.

A Vezzosi által talált dokumentumok szerint Cateinának később egy leánygyermeke is született, akit Leonardo apja után Pierának kereszteltek.

Az asszony 60 éves korában, férje halála után fiához Milánóba költözött. Ma az Atlanticus Kódex (Istituto e Museo di Storia della Scienza, Firenze) és a 2. Forster Kódex (Victoria and Alber Museum, London) őrzik azokat a leveleket, melyeket anya és fia Leonardo utazásai alatt váltott.

Caterina származása nagy hatással volt Leonardóra, véli Vezzosi. "A balkezes mester jegyzeteit mindig az utolsó oldalon kezdte, s így haladt az eleje felé, arab, illetve zsidó szokás szerint." A történész azt is hozzáteszi, hogy a fennmaradt emlékek közt számtalan olyan utalást találtak, mely a Mona Lisa  alkotójának a keleti kultúra iránti érdeklődését mutatja, így például az ottomán udvarhoz benyújtott tervét egy konstantinápolyi hídról.

Diane Stanly, a "Leonardo da Vinci" könyv szerzője ugyanakkor meglehetősen szkeptikusan vélekedik Vezzosi felfedezéseit illetően. "A könyvem megírását óriási kutatómunka előzte meg, és sehol nem találtam utalást arra, hogy Caterina ne egy egyszerű parasztlány lett volna."

"Igaz, hogy Caterina követte Leonardót Milánóba, és arra is egyértelmű feljegyzések vannak, hogy a művész fedezte anyja temetésének költségeit, de ez minden, amit a kapcsolatukról megtudtam. Még ha azt el is fogadom, hogy az asszony a Közel-Keletről származott, komoly kétségeim vannak afelől, hogy  bármiféle módon hatott volna a mesterre."