A három kutatócsoport munkájának eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy a világon ma élő összes kutyafajta, legyen kicsi vagy nagy, fehér loboncos, vagy barna rövid szőrű, ugyanattól a három "ősanya-állattól" származik. A modern kor kutyafajtáinak eltérő külső jegyei viszonylag későn, az elmúlt fél évezred intenzív tenyésztési törekvései következményeként jöttek létre.

Mitokondriális DNS A sejtmaggal rendelkező sejtek két sejtszervecs- kéjében,a színtestekben és az ún. mitokondri-umokban is van DNS, amely független a sejt- mag fő készletétől. Mivel a megtermékenyítéskor a hímivarsejtből csak a sejtmag DNS molekulái jutnak be a petesejtbe, az utód mitokondriális DNS-e (mtDNS) kizárólag az anyától származik. Két különböző fajból szárma- zó mitokondrium DNS-einek különbségei alap- ján meg tudjuk mondani, mikor történhetett a szétválásuk.

Az már korábban sem volt kétséges a kutatók előtt, hogy az eb a farkastól származik, ám azt, hogy mikor és kik kezdték domesztikálni őket, mindeddig homály fedte.

Peter Savolainen (Royal Institute of Technology, Stockholm) és munkatársai a világ összes nagy kutyapopulációját (illetve fajtáját) képviselő 654 kutya mitokondriális DNS-éből vettek mintát. Az eredmény váratlanul érte a kutatóak: mitokondriális DNS-ük alapján a vizsgált állatok több mint 95%-a mindössze három csoportot alkotott. A három csoport megoszlása minden régióban hasonló volt, ami arra utal, hogy „a világ teljes kutyapopulációja egyazon génkészletből ered”. Mivel pedig a három csoport közül a kelet-ázsiai csoportnál mutatták ki a legnagyobb genetikai változatosságot, a kutatók arra a belátásra jutottak, hogy a kutyákat először a történelem során valahol a mai Kína területén, vagy ahhoz közel háziasították.

Régészeti leletek és egyéb jelek alapján korábban azt feltételezték, hogy az ember leghűségesebb társa a Közel-Keleten csatlakozott hozzánk.

Egy másik tanulmány szerint a domesztikációt követően a kutyák követték gazdáikat hosszú útjaikon. Jennifer A. Leonard (Smithsonian Institution) és társai annak eredtek a nyomába, vajon az amerikai kontinens kutyái önállóan fejlődtek-e ki, tehát az ott élő farkasok leszármazottai, vagy az Óvilágból érkeztek embertársaikkal.

A kutatók mexikói, perui és bolíviai régészeti ásatásokban talált 37 kutya maradványaiból vett DNS-mintát vizsgáltak meg. A kutyák mindegyike még a Kolumbusz előtti időkből való. A közép-amerikai maradványok mellett olyan Alaszkából származó kutyák maradványait is vizsgálták, amelyek még jóval az európaiak érkezése előtt éltek.

A vizsgálatok során genetikai hasonlóságot mutattak ki, ami arra enged következtetni, hogy "az amerikai és az eurázsiai ebek közös őstől, az Óvilágban élt szürke farkastól származnak". A 12-14 ezer évvel ezelőtt Ázsiából a Bering-szoroson át Amerikába vándorolt embereket minden bizonnyal különféle-fajta kutyák kísérték, teszik hozzá a kutatók. "El lehet képzelni, hogy az ügyesen vadászó állatok mekkora segítséget jelentettek a betelepülőknek" - teszi hozzá Carles Vila az Uppsalai Egyetemről (Svédország). "A kutyákkal lényegesen könnyebben ment a gyarmatosítás."

[origo]