Fosszília-hőmérő

Vágólapra másolva!
Amerikai kutatók szerint a több százmillió éves pörgekarúak (Brachiopoda) természetes hőmérőként használhatók, és sokat elárulnak a Föld múltbeli és jövőbeli klímájáról. A fosszilizálódott brachiopoda-héjak anyagában a geokémikusok nyomon tudják követni, hogyan változott a tenger hőmérséklete a földtörténet évmilliói során, a múltbeli klímaváltozásokat pedig fel lehet használni a jelenlegi globális felmelegedés előrejelzésénél.
Vágólapra másolva!

Forrás: Berkeley Univ.A brachiopodák a kagylókhoz hasonló, olyan két teknővel rendelkező tengeri állatok, amelyek a múltban nagyon gyakoriak voltak, a mai tengerekben azonban kissé háttérbe szorultak a kagylók mögött.

Az eljárás során a kutatók pici lyukat fúrnak a fosszilizálódott héjakba, és az így kinyert finom port tömegspektrométerben vizsgálják meg. Így meg tudják állapítani az oxigén különböző formáinak izotóp-arányait.

Az oxigénnek ugyanis mindig 8 protonja van, a neutronok száma azonban különböző lehet. A leggyakoribb oxigénizotóp (O-16) magjában 8 neutron van, de egy nem-radioaktív izotóp 10 neutronnal (O-18) szintén mérhető mennyiségben van jelen a tengervízben. Az O-18 izotóp a hőmérséklettől függő mennyiségben épül be a tengeri élőlények héját alkotó kalcium-karbonátba. Az O-18 és az O-16 arányának a vizsgálatával megállapítható az egykori tengervíz hőmérséklete, amelyben a vizsgált héj képződött. A magasabb O-18 értékek a hidegebb hőmérsékletű intervallumokat jeleznek. Az oxigénizotóp-arányokban mutatkozó fluktuációk a különböző korú héjakban a földtörténeti múlt hidegebb és melegebb időszakainak váltakozását jelzik.

Az oxigénizotópokon alapuló paleohőmérséklet-becslések néhány időintervallumban jó egyezést mutatnak a számítógépes globális klímamodellekkel, más esetekben viszont eléggé nagy az eltérés. Ezért a kutatók most azt vizsgálják, hogy az utóbbi esetekben miért nincs megfelelő egyezés. Az eddigi adatok azonban támogatják azokat a számítógépes modelleket, melyek szerint Földünk éppen egy újabb felmelegedési periódus felé tart.

Forrás: Berkeley Univ.Az oxigénizotópos vizsgálatok szintén összhangban vannak azokkal a tanulmányokkal, amelyek azt jelzik, hogy a szén-dioxid növekedése atmoszférában egybeesik a magasabb hőmérsékletekkel. Ez utóbbi eredmény a stabil szénizotópok (C-13/C-12) mérésére támaszkodik a tengeri szervezetek héjaiban. Az eljegesedési periódusokat az adatok szerint az atmoszféra szén-dioxid-szintjének csökkenése okozza, amikor a szén nagy része a biomasszában és az üledékes kőzetekben halmozódik fel.

Ezek a kutatások nem bizonyítják ugyan közvetlenül, hogy a jelenleg növekedő szén-dioxid-szint globális felmelegedést okoz, ám a múltbéli oxigénizotópos vizsgálatok arra egyértelműen utalnak, hogy a Föld múltjában kimutatható az összefüggés.

Dulai Alfréd