Ámbráscetek

A hangerősség mellett központi jelentősége van a jelek rezgésszámának, tartósságának és hangalakjának. Hogy egy bálnafaj valamilyen hangot ténylegesen milyen hangosnak érzékel, az függ a rezgés frekvenciasávjától, amelyben az állat hallani képes, valamint egyéni hallásküszöbétől.

A szilás cetek például jól hallanak a 10-20 hertz közötti frekvenciasávban, de roszszul a magasabb frekvenciákon, míg a delfinek csak a 20 kilohertz fölötti rezgéseket érzékelik. A kék bálnák rendkívül erős, 190 decibel erősségű hangokat adnak, ezért nehéz megmondani, hogy mennyire szenvednek a tengerben uralkodó zajtól.

Egy esetben sikerült egyértelmű összefüggést találni a tenger "akusztikus szennyezése" és a bálnák pusztulása között. 2000 márciusában az amerikai haditengerészet szonárkísérleteket végzett Bahama partjainál. Ennek során 3-8 kHz-es, rendkívüli erejű hullámokat bocsátottak ki. A partra úszott és elpusztult 16 bálna agyában és belső fülében az állatok tájékozódását megzavaró jellegzetes vérzéseket találtak.

(Természet Világa)