A Sinodelphys szalayi 125 millió éve úgy élt a fákon, mint ez a Mexikóban honos erszényes, a Marmosa canescens

Az egér méretű szőrös teremtmény, amely a Sinodelphys szalayi nevet kapta, feltehetően a fákon élt - ismertette a felfedezés részleteit a Science magazin e heti száma.

A Sinodelphys szalayi fosszíliája 50 millió évvel előzi meg a korábban legidősebbként számon tartott erszényes-leletet, s egyúttal segíthet meghatározni azt az időpontot, amikor az erszényesek és a méhlepényesek alosztálya különvált.

Az erszényesek - például a kenguruk, kolalák és oposszumok- méhlepény nélküli elevenszülő állatok, ezért kicsinyeik igen fejletlenül születnek. A nőstény hasa alján erszénynek nevezett borzacskó lehet, amelynek két erszénycsont ad szilárdságot. A kicsinyek vagy ide kerülnek születésük után, vagy, ha a faj erszény nélküli, akkor az anyaállat a hátán hordja őket. A méhlepényes emlősök a legfejlettebb emlőscsoportot képviselik. A méhlepény közvetlen összeköttetést biztosít a magzat és az anyaállat szervezete között. Az utódok meglehetősen fejletten jönnek a világra.

Az új fosszília, csakúgy, mint a területen korábban előkerült felbecsülhetetlen értékű leletek, alátámasztja azt az elképzelést, miszerint Kína északkeleti része, azon belül is a Liaoning tartomány volt a központja az emlősök elterjedésének - mutat rá Ze-Xi Luo, a kínai geológiai tudományos akadémia munkatársa.

[origo]