Erdőirtás áll a Fülöp-szigeteki katasztrófa hátterében

A Fülöp-szigeteken nemcsak az özönvízszerű esőzések, hanem a hegyvidéki erdőségekben folytatott rablógazdálkodás is felelős azért, hogy az elmúlt napok földcsuszamlásai falvakat borítottak el sártengerrel, és több mint 200 emberéletet követeltek - figyelmeztetett egy helybéli szakértő.

A Fülöp-szigeteki Leyte-sziget déli részén és Mindanao északkeleti térségében több mint 200 ember halt meg vagy tűnt el az elmúlt napok földcsuszamlásai nyomán.

Ezeken a hegyvidéki területeken valóságos rablógazdálkodást folyattak az fakitermelők. A túlzott mértékű erdőirtás következtében a talaj kevesebb vizet képes elnyelni, a gyökerek nem állják útját a meginduló esőáztatta földnek, így a területet nem védi semmi a földcsuszamlások és a falvakat elborító sártenger ellen - magyarázta a helyi állami meteorológiai szolgálat szakértője, Leny Ruiz meteorológus.

A hónapokon át tartó, özönvízszerű esőzés ebben az évszakban nem számít szokatlannak, idáig azonban a meteorológus szerint nem okoztak problémát az áradások és földcsuszamlások.

Az illegális fakitermelés, a bevándorlás és a mezőgazdasági területek terjeszkedése drámai mértékben csökkentette az ország erdőségeinek kiterjedését. Az 1980-as évek vége felé a Fülöp-szigetek területének 22 százalékát borította erdő, szemben az egy évtizeddel korábbi 34 százalékkal. Az erdőirtás áldozatául esett hegyvidéki területeket most már súlyos erózió, a növények megtelepedésére alkalmat adó talaj eltűnése is fenyegeti.

A Fülöp-szigeteket éves átlagban körülbelül 20 tájfun és nagy erejű vihar sújtja, évente mintegy 500-an halnak meg természeti katasztrófák következtében. A Leyte-szigeti idei katasztrófa - akárcsak az 1991-es áradás, amely a sziget északi részén 8000 életet követelt, és 50 ezer embert tett hajléktalanná - azért rendkívül aggasztó, mert nem a tájfunokkal fenyegető évszakban következett be - mutattak rá a szakértők.