Néhány évszázada a hiúz (Lynx lynx) és a farkas (Canis lupus) egész Európában általánosan elterjedt volt, ám az erdők feldarabolásával, a kitartó üldözés hatására, illetve az országhatár megváltozása miatt a XX. század közepére Magyarország területéről szinte teljesen eltűntek. Szomszédos országainkban, így például Szlovákiában ugyanakkor mindkét faj fennmaradt, sőt lassan terjeszkedni kezdett. Az 1980-as évektől fogva rendre érkeztek beszámolók arról, hogy a ragadozók átlépik határainkat, elsősorban az Északi-középhegységben jelennek meg, ezen belül is az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység és a Bükk területén.

Fontos tudnunk, hogy mindkét ragadozó védett faj. Soha nem támadnak emberre, sőt kerülik a találkozást, jelenlétük ugyanakkor rendkívül fontos, hiszen az emberrel ellentétben mindig csak szükségleteiknek megfelelően zsákmányolnak, és a betegebb, öregebb, legyengültebb példányokat ejtik el, így természetes módját biztosítják az egészséges vadállomány fennmaradásának.

A szakemberek az állandóan hazánk területén tartózkodó egyedek számát mintegy tucatnyira becsülik, de a nyomok alapján elmondható, hogy időről időre egész falkák kóborolnak át a határon, hogy aztán a falka nagy része visszatérjen állandó élőhelyére. Egy-egy példány azonban olykor itt ragad, ezzel is színesítve a hazai génállományt. Vadgazdálkodó szakemberek azt remélik, eljöhet újra az az idő, amikor kialakul a hazai egyenletes populáció.

(MTI)