Ajánlat
	Képek és hangfelvételek a tasmán ördögről Klónozás: az erszényes farkas visszatér Egy kihalt faj, az erszényes farkas "felélesztésében" a létrehozott embriókat tasmán ördög egyedei hordanák ki.

A tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) ma már csak az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetén él vadon. A faj kihalását az a bőrbetegség okozhatja, amely általában az állat arcán feltűnő lilás foltokban, sebekben jelentkezik, és néhány hónap alatt a halálához vezet. A bőrbetegség miatt az elmúlt 5-10 év során a tasmán ördög vadon élő állománya kétharmadára, pesszimistább becslések szerint felére csökkent. Attól kell tartani, hogy még öt év, és a populáció 80 százaléka elkapja a halálos fertőzést - figyelmeztet Nick Mooney tasmániai vadbiológus.

A Föld legnagyobb termetű húsevő erszényese fekete bundájával, zömök testével, erős állkapcsaival és nem utolsósorban össze nem téveszthető, velőtrázó bőgésével, visításaival már az első telepesektől kiérdemelte a csöppet sem hízelgő nevet. Kinézetével és nevével ellentétben nincs benne semmi ördögi: igen fejlett agyú, utódairól gondoskodó állat.

A tasmán ördög-állományt tizedelő bőrrákot (Devil Facial Tumor Disease) szakemberek szerint egy retrovírus-fertőzés okozza, amely sebhelyek, daganatok formájában jelenik meg az állat arcán, és akkor terjedhet át egyik egyedről a másikra, amikor azok táplálkozás közben egy tetemen civakodnak, összeverekszenek. A daganat idővel elterjed az állat egész testében, és olyan mértékben legyengíti szervezetét, hogy végül képtelen táplálékot szerezni magának, és éhenhal. Miközben kutatók a pusztító betegség okát keresik, állatvédők különféle forrásokból igyekeznek támogatást szerezni a fönnmaradt állomány megmentésére.

A nevető harmadik

A tasmán ördögök számának rohamos csökkenése komoly változást hozhat a sziget biológiai egyensúlyában, megnyitja ugyanis az utat a táplálékláncbéli vetélytársa, a róka (Vulpes vulpes) előtt. Miután az 1850-es években vadászat céljából betelepítették, az eredetileg Európában honos rókák hatalmas pusztítást végeztek az ausztrál kontinensen. A földrészen nem akadt olyan faj, amely rájuk vadászott volna, s olyan is csak egy, amellyel hasonló, ragadozó életmódja miatt meg kellett küzdenie a táplálékért: a dingó. A rókák tehát kedvükre vadászhatták a kisebb termetű emlősöket, madarakat, hüllőket, és több tucat ausztráliai kisemlős kipusztulását okozták. Biológusok attól tartanak, a tasmán ördögök számának drámai csökkenésével ez a sors vár Tasmánia őshonos élővilágára is.

[origo]