Egyre betegebb a tengerek élővilága

Vágólapra másolva!
A tengerbiológusok már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a tengeri élőlények egyre nagyobb hányada szenved különböző betegségekben. Amerikai kutatók most kísérletekkel is igazolták az eddig csak gyanított tengeri "betegséghullámot".
Vágólapra másolva!

Biológusok, kutatók százai és számos zöld szervezet próbálja felhívni a figyelmet egy-egy újabb tengeri járványra. Például az emlősöket - mint a bálnákat és fókákat - elsősorban új, ellenálló vírusok tizedelik, míg a korallok különböző gomba- és algafertőzéseknek esnek áldozatul. Új vírusok csaptak le a szardíniákra, és agresszív paraziták ütötték fel fejüket az osztrigák, kagylók és rákok között is. A Karib-tengeren pedig az egykor szinte mindennaposnak számító tengeri sünökből mára már egyet sem találni. A teljes kipusztulásukat okozó baktériumot még azonosítani sem sikerült.

Jessica Ward, a New York-i Cornell Egyetem kutatóbiológusa megpróbálta felmérni a megbetegedések mértéket, illetve tendenciáját. Kilenc különböző veszélyeztetett család szakirodalmát tekintette át 1970-től napjainkig.

Ward, valamint Kevin Lafferty, a Kaliforniai Egyetem (Santa Barbara) munkatársa először azt a hipotézist ellenőrizték, hogy egy adott betegség esetében a tudományos beszámolók növekedése valóban utal-e az adott betegség terjedésére. Úgy találták, hogy az egyesült államokbeli mosómedvék veszettségéről szóló tudományos beszámolók száma megfeleltethető a betegség valódi terjedésének, amelyet az előzőtől független források alapján ismerünk.

A módszert ezután a tengeri élővilág esetében alkalmazták, de előtte megvizsgálták, vajon az egyes tengeri fajok betegségeiről a legtöbb beszámolót előállító laboratóriumok munkáit figyelmen kívül hagyva változik-e a statisztikák fő iránya. Ez a művelet azonban nem volt hatással az általános tendenciára.

A szakirodalmat, valamint az egyes megbetegedéseket és kiváltó okait áttanulmányozva a kutatók arra jutottak, hogy a teknősök, korallok, tengeri sünök, tengeri emlősök és egyes puhatestűek - például a kagylók - körében valóban nőtt a megbetegedések száma. Stagnált viszont a fertőzések gyakorisága a cápáknál, a rákoknál és az algáknál, és a legnagyobb meglepetésre a halaknál még csökkent is. Összességében azonban mégis elmondható, hogy az - olykor kihalással is fenyegető - megbetegedések száma átlagosan valóban emelkedett.