Nőstényhiány okozhatta a dínók vesztét

Lehetséges, hogy a dinoszauruszok kihalásának okát keresve a mai hüllők szaporodási szokásaira kell koncentrálnunk - mutattak rá őslénykutatók.

A dinoszauruszok kihalásának legvalószínűbb magyarázatát őslénykutatók régóta abban látják, hogy 65 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középidő végén egy kozmikus test - kisbolygó vagy üstökösmag - csapódott bolygónk felszínébe a mai Mexikói-öböl területén. A becsapódás hatására megváltozott a földi klíma, évekre sötét hamu borította be az eget, megvonva az élőlényektől az éltető napsugarakat, s egyes vélemények szerint már ez is elegendő oka lehetett az ősállatok kipusztulásának. Amerikai és brit kutatók a kipusztulás okát kereső teóriákhoz most újabb adalékkal álltak elő: a dinoszauruszok végét az jelenthette, hogy túl sok hím született.

Az ötletadók

Az ausztráliai édesvízi krokodil (Crocodylus johnstoni) párzási időszaka a száraz évszak közepére, júliusra esik. A nőstények tojásaikat augusztusban folyópartok homokos fövenyeibe ássák. A kicsinyek 74-80 nap után bújnak elő a tojásból. Az utód nemét a krokodiloknál a keltetési időszak alatti hőmérséklet határozza meg. 31-32 Celsius-fokon főként hímek, ennél melegebb, illetve hűvösebb időben nőstények születnek. A déli kontinensen rendre aggodalmat okoz, hogy az aszály és a szokatlan hőség miatt jóval több nőstény, mint hím születik.

Amennyiben feltételezzük, hogy a dinoszauruszok szaporodása hasonlatos volt a jelenkor krokodiljaihoz, akkor kicsinyeik nemének kialakulásában szerepet játszhatott a hőmérséklet, tehát annak megváltozása is - mondja David Miller, a leeds-i egyetem munkatársa, akinek elemzése szerint az őshüllőknél éppen fordítva történhetett a dolog, és a nőstényeknek volt egy szűkebb hőmérsékleti tartománya. Ha a légkörbe került por - amelyet tovább gyarapíthatott a kozmikus test becsapódása miatt aktívabbá vált vulkáni tevékenység - lehűtötte a Föld légkörét, a Nap sugarai nem tudták a korábbihoz hasonló mértékben felmelegíteni a földfelszínt és a levegőt, akkor a David Miller által elvégzett kutatások alapján valószínűnek látszik, hogy a hidegebb körülmények között a hüllők tojásaiban inkább hím egyedek fejlődnek ki.

A túlélők

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy ha a dinoszauruszok nem, a krokodilok és a teknősök - amelyek 65 millió évvel ezelőtt már jelen voltak - miként élhették túl a katasztrofális változást. A választ a kutató abban a tényben látják, hogy ezek az állatok vizek és szárazföldek találkozási övezetében éltek. A kétlakiság egyfajta védelmet adhatott nekik a szélsőséges éghajlati hatásokkal szemben, illetve több időt hagyott, hogy alkalmazkodni tudjanak a változásokhoz.

KAPCSOLÓDÓ CIKK