A kőzetrétegek és az ősmaradványok vizsgálata alapján a geológusok már a XIX. század végére felállítottak egy kortáblázatot, amelyben a földtörténeti múlt "dokumentumait" időrend szerint osztályozták. Az egyes szakaszokat a kőzettípus nyilvánvaló megváltozása, a folyamatosság megszakadása vagy az ősmaradványok hirtelen átalakulása választja el egymástól. A legdurvább felosztás szerint a Föld története főidőkből (eonokból) áll, a főidők időkre, az idők időszakokra, az időszakok korokra tagolódnak.
A képen egy szép magyarországi példát láthatunk földtörténeti réteghatárra: alul vörös homokkő (perm időszak), felette tengeri mészkő (triász időszak) egy vasúti bevágásban Balatonarácsnál. A kőzetek alapján az ősföldrajzi környezetet is rekonstruálni lehet: a sivatagot tenger váltotta fel, és új kőzettípus települt a korábbira.
Minden egyes elnevezésnek megvan a maga története. A kréta időszakot például az Anglia déli partjainál lévő hófehér mészkőről, az írókrétáról nevezték el (a doveri fehér sziklák anyaga). A Devonshire angol grófságban lévő jellegzetes rétegek és kövületek alapján határolták be a devon időszakot az óidőben. Wales területén két óidei időszakot is meghatároztak: a kambrium időszak Wales római nevéről (Cambria), a szilur időszak pedig Wales őslakosságáról (szilurok) kapta a nevét. A középidei jura időszak névadója a svájci-francia határon lévő Jura-hegység, és így tovább.