Elindultak az antarktiszi gleccserek

Vágólapra másolva!
2002-ben az Antarktiszról egy több mint 3 ezer négyzetkilométernyi jégmező vált le, s ezt követően az Atlanti-óceánon több ezer darabra szakadt. Ahogy várható volt, a gigászi esemény természeti jelenségek láncolatát indította el.
Vágólapra másolva!

A Larsen B nevet viselő jéghegy 12 ezer éven át "fejlődött" a Déli-sarkvidéken. Mint arról hírt adtunk, 2002 márciusban a több mint 3 ezer négyzetkilométernyi jégmező leszakadt az Antarktiszról - az amerikai Nemzeti Hó- és Jég-adatközpont (NSIDC) adatai szerint harminc éve nem volt példa rá, hogy ilyen hatalmas jégtömb egy tömegben vált volna le. Az eseményt kutatók egyértelműen a globális fölmelegedéssel magyarázzák.

A leszakadást követően szinte azonnal megindult egy újabb folyamat: a közeli, eredetileg a jégmezőre nehezedő gleccserek a korábbinál mintegy hat-nyolcszor nagyobb sebességgel közelednek a tenger felé. Ez a hirtelen felgyorsulás viszont azt eredményezte, hogy drámaian csökkent a gleccserek kiterjedése: egy hat hónapos időszak alatt 38 méterrel húzódtak lejjebb - mutatnak rá a NASA és az NSIDC által végzett megfigyelések.

Mintha csak kihúztak volna egy gigászi dugót: a megfigyelések drámai módon demonstrálják, hogy milyen összefüggés lehet a globális fölmelegedés nyomán leszakadó jégtáblák és a környező gleccserek mozgása között. A jégtáblák eltömítik a gleccserek útját, s amikor leszakadnak, a gleccserek előtt feltárul az út a tenger felé. Nyilvánvaló, hogy ez tengerszint-emelkedéssel jár, ennek mértéket azonban egyelőre nem lehet megbecsülni. Egy másik megfigyeléssorozat szerint az antarktiszi gleccserek egyébként is gyorsabban vékonyodnak, mint bármikor a korábbi megfigyelések során.

Forrás: NASA

A Larsen B, középen fönt a Hektoria és a Green gleccser


A megfigyeléseket az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrügynökség RADARSAT műholdjai is megerősítették. A műholdak által küldött felvételeken a gleccserszakadékok helyváltoztatásából következtettek a gleccserek sebességének növekedésére. Az Eric Rignot (NASA) által összeállított tanulmány adatai szerint azok a gleccserek, amelyek korábban a Larsen B jégtáblába torkolltak, többszörös sebességgel tartanak a tenger felé: a Hektoria, a Green és az Evans gleccser 2003-ban mért sebessége nyolcszorosa volt a 2002-esnek. Azoknál a gleccsereknél, amelyeket nem érintett a Larsen B leszakadása, nem figyeltek meg számottevő sebességváltozást.