A kétéltűek
	A kétéltűek kb. 350 millió éve jelentek meg a Földön. Túléltek több nagy tömeges kihalási korszakot is, jelenleg azonban számos veszély leselkedik rájuk, aminek következtében számuk gyors fogyatkozásnak indult.
	Ajánlat
	A globális kétéltű-védelmi adatbázis honlapja A napsugárzás okozhatja a kétéltűek pusztulását Átkelt az óceánon egy béka Ebihalak potyogtak az égből

Ma már több olyan globálisan ható faktort ismerünk, ami jó eséllyel pályázik az első számú gyanúsított címére. Számos mikroszkopikus gomba okozhat például halálos fertőzést kétéltűekben. A világ több pontján találtak arra utaló jegyeket, hogy a békák gombás betegségei járványszerűen terjednek, és ma már valószínűleg nem csak lokálisan hatnak, hanem nagyon könnyen átkerülnek egyik populációból a másikba. Szintén globálisan ható tényező az UV-B sugárzás alkalmankénti megemelkedése. Az ultraviola sugárzás elsősorban az ebihalak és gőtelárvák egyedfejlődését befolyásolja negatív irányban. Emelt mennyiségű dózis mellett a fejlődési rendellenességek legszélesebb skálája alakulhat ki, és legtöbbször már embrionális korban pusztuláshoz vezethet. A peték fejlődésében ugyanilyen problémákhoz vezet létfontosságú vizes környezetük savasodása és fémmel, nehézfémmel történt szennyezése.

Megbízható jeladók

A károsan ható faktor felbukkanását egy adott területen sok esetben más nem jelzi, csak a kétéltűek számának rohamos csökkenése. A kétéltűek közül számos faj igen érzékenyen reagál környezetének romlására még jóval azelőtt, hogy más állatcsoportokban hasonló jelenséget tudnánk megfigyelni. Ennek köszönhetően a békákat, de a kissé nehezebben megfigyelhető gőtéket, szalamandrákat is indikátorfajoknak tekintik a tudományterület kutatói.

Október 14-én a herpetológia tárgykörében több szempontból is hiánypótló honlap jelent meg az interneten www.globalamphibians.org címen, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Biodiverzitás Értékelő Csoportjának gondozásában a Global Amphibian Assessment (GAA) program keretében. Egyrészt azok is egyedülálló adatbázishoz jutnak, akik "csupán" felfedezni, megismerni szeretnék ezt az állatcsoportot. A lap, mondhatni teljes listával rendelkezik minden kétéltű fajról, az eddig ismerteknél részletesebb elterjedési térképpel (de sajnos fotók nélkül). Másrészt - és ez volt az alkotók elsődleges célja - természetvédelmi (vörös listás) státuszukat, a populációkat veszélyeztető tényezőket és élőhelyi igényeiket is bemutatja, rövid szöveges összefoglaló formájában.

A GAA munkatársai nem rejtik véka alá, hogy a lap nem egy végleges, változtathatatlan verzió, és további korrekciókra fog szorulni - várhatóan leginkább az elterjedési térképek tekintetében. Számos szigetszerűen elforduló faj esetében még lehet majd pontosítani a jövőben, ez áll például a hazai gyepi békára (Rana temporaria) és sárgahasú unkára (Bombina variegata) is, amelyek magyarországi elterjedése ugyan meglehetősen ismert, de újabb adatok ezután is előkerülhetnek.

A honlapon több száz névből álló lista olvasható azokról a szakemberekről, akik adatokkal látták el a GAA-t. Örömmel olvashatjuk, hogy Magyarországról négy név is szerepel közöttük.

Dr. Kovács Tibor

[origo]