Kihalás veszélyezteti a törpecsimpánzokat

2004.12.29. 10:46

Az ember legközelebbi rokonát, a törpecsimpánzt (Pan paniscus) a kihalás fenyegeti - jelentette be a legfrissebb vizsgálati eredmények alapján a WWF. A 75 évvel ezelőtt felfedezett állat egyetlen élőhelye a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol manapság mindössze 10 ezer egyed él, szemben az eddig becsült 50 ezres számmal.

Az egyetlen terület, ahol a törpecsimpánz, más néven bonobó él a Salonga Nemzeti Park, amelynek területe 36 ezer négyzetkilométer (körülbelül Magyarország egyharmada). A legfrissebb információk szerint a park területén nagyon megcsappant a bonobók száma. A vizsgált terület negyedén találkoztak a törpecsimpánzok által készített fészkekkel vagy látták az ürüléküket - a korábbi felmérésekhez képest sokkal kevesebbet találtak és egyetlen egy élő állattal sem találkoztak. Annál több jelét látták viszont emberi beavatkozásnak és orvvadászatnak, ami arra enged következtetni, hogy a törpecsimpánzok számának csökkenése az illegális vadászat következménye.

A bonobók annyira közeli rokonai az embernek, hogy a két faj genetikai állománya 98,4 százalékban megegyezik. A bonobók és nagyon közeli rokonaik, a csimpánzok (Pan troglodytes) közelebbi genetikai rokonságban állnak az emberrel, mint a szintén emberszabású gorillával (Gorilla gorilla). Csontozatuk alapján nagyon hasonlítanak az emberfélék kihalt csoportjához, az Australopithecuszokhoz. Jellemző még rájuk, hogy két lábon is sokkal biztonságosabban és hosszabb ideig tudnak járni, mint bármely más főemlős.

A legérdekesebb azonban a bonobó közösségek működése. Ezek a rendkívül barátságos és szociális lények csoportokban élnek. Egy-egy ilyen csoport 100 tagból is állhat. Nappal kisebb csoportokban járkálnak és így gyűjtenek élelmet, de sötétedéskor megint összegyűlnek, s a fák között épített fészkeikben töltik az éjszakát. Főként növényekkel táplálkoznak, de kisebb gerinceseket és férgeket is esznek, hasonlóan az őslakosokhoz, akikkel a táplálékuk nagyrészt megegyezik.

Szexualitás

Viselkedésük is sokban hasonlít az emberéhez, ami főként a szaporodási viselkedés hasonlóságában mutatkozik meg. A bonobók nem pusztán a szaporodás érdekében élnek szexuális életet, az örömszerzés és a csoport tagjai közötti kötelék erősítése szintén fontos hajtóerő. A nőstények folyamatosan készek a párzásra, szemben például a csimpánzzal, ahol a nőstény csak termékeny napjain mutat hajlandóságot. Párosodás előtt a bonobó hím megkörnyékezi a nőstényt, de nem agresszív, nem fitogtatja az erejét, hanem például ételt kínál neki - a nősténynek pedig joga van elutasítani a  közeledést. Ha két bonobó csapat találkozik, semmiképpen nem kezdenek el harcolni, hanem üdvözlik egymás, ételt cserélnek és szexuálisan is közelednek egymás felé. A szexualitás a konfliktusok kezelésének is fontos eszköze.

A bonobó közösségeket nőstények vezetik. A hímek között a domináns nőstény fiai tartanak rendet. Mikor a nőstények elérik az ivarérett kort, elhagyják saját családjukat és új csapatba költöznek, így elkerülik a vérfertőzést és növelik a faj genetikai diverzitását. Napjainkban a Kongó-medence bonobói olyan kevesen maradtak, hogy egymástól teljesen elkülönült közösségekben élnek, és ez már a faj fennmaradását veszélyezteti.

A Kongói-medencében nemcsak a bonobót, de egy másik fajt, a keleti mélyföldi gorillát (Gorilla gorilla graueri) is a kihalás veszélyezteti. A felmérések során kiderült, hogy az 1996-os becsült egyedszámmal szemben jelenleg összesen 3-5 ezer él belőlük. A legnagyobb probléma a szegénység és az országban folyamatosan dúló harcok. A háború 1960-ban kezdődött, amikor Kongó elnyerte a függetlenségét Belgiumtól - a hatalmi harcok azóta is folyamatosak. Az elmúlt évtizedben több millió ember halt meg a háború miatt, egy része harc közben, mások az éhínségtől és betegségektől. Az ország hatalmas kiaknázatlan természeti kincsekkel rendelkezik. Arany-, ezüst-, gyémánt-, cink- és uránérc-készletei vannak, ennek ellenére az egy főre jutó GDP 2004-ben 700 dollár körül mozgott (Magyarországon 13 900). A háborúk alatt szinte lehetetlen volt az ország nemzeti parkjainak a védelme. A fegyveres katonák és a helyi lakosok is orvvadászattal szerezték és szerzik a mindennapi élelmet, és a leölt főemlősök preparált végtagjai a mai napig igen értékesek a feketepiacon. A WWF most indított el egy új programot a bonobó populáció megfigyelésére és védelmére a Salonga Nemzeti Park északi részében.

Bodrogi Lilla

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK