Ajánlat
	Klímaváltozás: tervek és gondok Kiotó után Klímaváltozás: 2015-től nincs visszaút Újabb szén-dioxid-rekord: közel a kritikus értékhez Klímaváltozás - az emberiség legnagyobb kockázata Kétmilliárd embert sújthat az elsivatagosodás Nagy lépés a korlátlan energiaforrás felé
	Ajánlat
	Globális felmelegedés, globális dilemma - Időjárás rovatunk háttéranyaga a témában Alinea Kiadó Védegylet Mi igaz a Holnaputánból? - interjú Takács-Sánta Andrással, a kötet szerkesztőjével
	Linktár
	Bővebben a globális felmelegedésről

A brit kormány tudományos főtanácsadója (David A. King) szerint a döntően emberi hatásokra végbemenő éghajlatváltozás még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetést jelent. Bár egyre több szakember jut hasonló véleményre, még mindig meglehetősen nagy bizonytalanság veszi körül az egész kérdéskört. Ezt segíthet eloszlatni az Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon c. könyv, mivel tudományos igénnyel, de mégis közérthető formában tárgyalja az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb jelenlegi ismereteinket.

A kötet az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) legutóbbi, 2001 szeptemberében elfogadott Harmadik Értékelő Jelentésének összefoglalójával kezdődik. Az IPCC-t az ENSZ Környezeti Programja és a Meteorológiai Világszervezet kezdeményezésére alapították meg 1988-ban, annak érdekében, hogy elősegítse az éghajlatváltozás folyamatainak és lehetséges hatásainak tudományos elemzését. Ez a szervezet tömöríti a világ legkiválóbb, éghajlatváltozással foglalkozó szakembereit, így a klímaváltozás témakörében jelenleg is ez a jelentés számít a leghitelesebb forrásnak. Annak ellenére, hogy 2001-ben látott napvilágot, még mindig aktuális, mivel a megjelenése óta nem született ennél alaposabb, összefoglaló jellegű tanulmány. A könyv egyik legfőbb erénye, hogy magyar nyelven ebben a kiadványban szerepel először eredeti IPCC anyag.

A második fejezet első felében Mika János összeveti az IPCC harmadik jelentését az 1996-os (második) anyaggal, illetve két másik tanulmánnyal, amelyet az IPCC jelentésével megegyező céllal készített az Egyesült Államok, illetve az Európai Környezeti Ügynökség (European Environment Agency, EEA). Az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátójának számító Egyesült Államok nem csatlakozott a 2005 februárjában hatályba lépett Kiotói Jegyzőkönyvhöz, viszont 2001 júniusában úgy döntött, hogy a kérdés vizsgálatára két önálló, az IPCC-től független kutatási programot is indít. Az első program (Az Éghajlatváltozás Tudományos Programja) újraértékeli az éghajlatváltozás valamennyi természettudományos kérdését, az Egyesült Államok szempontjainak figyelembe vételével. A második program (Az Éghajlatváltozás Technikai Programja) célja a hidrogénre alapozott energiatermelés, illetve a légköri szén-dioxid kivonására alkalmas technológiák kifejlesztése. A 2004 augusztusában megjelent európai állásfoglalás (Európa változó éghajlatának hatásai) pedig lényegében elfogadja az IPCC harmadik jelentésében leírtakat.

Most is jégkorszak van

Mika János tanulmánya részletesen elemzi azt az 1987-ből származó feltételezést, miszerint a felmelegedés egy pontján az ún. óceáni szállítószalag gyengülése következtében a mérsékelt övi és a sarkvidéki területek nagy részén új "jégkorszak" köszönthet be. Ezt a hipotézist elevenítette fel egy korábbi Pentagon-jelentés, illetve a Holnapután című hollywoodi film is. Megjegyzendő, hogy a szokásos földtörténeti értelemben ma is jégkorszak van, hiszen ma is számos olyan pontja van a Földnek, ahol egész évben megmarad a jégtakaró (a tanulmányban ezért szerepel végig idézőjelben a jégkorszak szó). A hirtelen lehűléssel kapcsolatos éghajlati modelleredmények áttekintése után Mika arra a következtetésre jut, hogy ha mégis bekövetkezik a szállítószalag gyengülése, az a "jelenlegi éghajlatmodellek számításai szerint sem mértékben, sem területi eloszlásában nem okoz akkora lehűlést, mint ami a "jégkorszakokban" - azaz a ma is fennálló jégkorszakon belüli leghidegebb időszakokban - végbement."    

A harmadik és a negyedik fejezet kifejezetten Magyarországra koncentrál. Bartholy Judit, Mika János, Pongrácz Rita és Schlanger Vera tanulmánya a globális felmelegedés Kárpát-medencében tapasztalható várható hatásairól szól. A szerzők az ELTE Meteorológiai Tanszékén és az Országos Meteorológiai Szolgálatban folyó, közel két évtizedes hazai kutatómunka eredményeit foglalták össze. Következtetéseiket négyféle módszertan és kilencféle becslés alapján vonták le, ami szerint éghajlatunk évi átlagban melegszik majd. A telek a mainál melegebbek és valamivel csapadékosabbak lehetnek, és átlagosan nyáron is melegedéssel, valamint kevesebb csapadékkal kell számolnunk a jövőben. A negyedik fejezetben Csete László az éghajlatváltozás és a magyar mezőgazdaság kapcsolatát tekinti át. Írásában szót ejt a magyarországi aszályokról, valamint a mezőgazdaságban hasznosuló természeti erőforrásokat fenyegető veszélyekről. A hazai klimatológusok véleménye, hogy "Magyarországon várhatóan még több lesz az aszály, fokozódnak a csapadékhullás időbeli egyenetlenségei és gyakoribbak, valamint intenzívebbek lesznek egyes időjárási szélsőségek."

A kötet utolsó fejezetében Faragó Tibor, Takács-Sánta András és Feiler József az éghajlatváltozás kockázatának mérséklésére irányuló nemzetközi jogi eszközökről ír, különös tekintettel a 2005 elején hatályba lépett Kiotói Jegyzőkönyvre. Az éghajlatváltozás globális probléma, ami csakis nemzetközi együttműködéssel oldható meg, ugyanakkor még csak a kezdeti lépéseket tettük meg annak érdekében, hogy ne következzenek be a legrosszabb forgatókönyvek. Összességében elmondható, hogy a könyv mindazok számára ajánlott olvasmány, akik szeretnének hiteles források alapján, viszonylag rövid idő alatt tájékozódni arról, hogy mit tudunk jelenleg az éghajlatváltozásról, és mire számíthatunk a jövőben, ami - nem kis részben - rajtunk is múlik. 

Illyés András

* * *

A hiteles tájékoztatás fontosságára hívja fel a figyelmet a könyv kapcsán Dr. Pintér Ferenc matematikus, meteorológiai szakember, aki maga is több oldalról vizsgálja ezt a kérdést, mint társadalmi jelenséget. Az éghajlatváltozás - joggal - vezető téma a médiában, annak teljes vertikumában. Ezeken keresztül sokszor meglehetősen vegyes és nehezen átlátható információtömeg zúdul ránk. Tény, hogy nagyon hasznos a klimatológia számára a média által kialakított társadalmi érdeklődés, és a klimatológia tudománya is hasznot húz a reflektorfényből: újabb erőforrások, kommunikációs csatornák nyílnak meg. Fontos viszont a nem szakember számára is, hogy eligazodhasson a fogalmakban, a tudományos eredményekben és a lehetséges szcenáriókban. Ebben is nagy segítséget nyújt a könyv megjelenése, ami egy mérvadó, fix pontot ad a téma iránt ténylegesen érdeklődők széles köre számára.

[origo]