A Gough-sziget
	Az ember által lakatlan szigeten él bolygónk Tristan da Cunha-szigeteki albatrosz- és atlanti viharmadár-állományának 99 százaléka.

A brit fennhatóság alá tartozó Gough-sziget a világ egyik legtávolabbi és legbarátságtalanabb helye. Folyamatosan viharos szelek járta hegyvidék, állandó emberi település nélkül. A sziget azonban a világörökség része, amely több mint tízmillió tengeri madárnak ad otthont. Köztük találjuk a Tristan da Cunha-szigeteki albatroszt (Diomedea dabbenena), és az atlanti viharmadarat (Pterodroma incerta), amely két faj világállományának 99%-a a Gough-szigeten él - és amely két fajt a leggyakrabban támadnak meg az egerek. A Tristan da Cunha-szigeteki albatroszokból napjainkra mindössze 2000 pár maradt.

Az egerek azoknak az Angliában élő háziegereknek a leszármazottai, amelyek még valószínűleg a 18. században érkeztek potyautasként a távoli Gough-szigetre. Az elmúlt évszázadok során azonban alaposan megváltoztak. Annak a biológiai szabálynak megfelelően, miszerint az emlősök testmérete - egy fajon belül - annál nagyobb, minél közelebb élnek a sarkvidékekhez, az egerek testmérete is kétszeresére nőtt, és meglepő módon húsevőkké váltak. Megtanulták, hogy a helyi madárvilág kiváló élelemforrás. A szigeten élő madarak ugyanis évmilliókon keresztül - ragadozók híján - háborítatlanul éltek és szaporodtak. Ennek megfelelően nem alakult ki védekező stratégiájuk, vagyis egyszerűen nem tudják megvédeni magukat. Az egerek éjjel lendülnek akcióba, magányosan vagy csapatban, és "belerágják" magukat a fészekben lévő fióka testébe. Az áldozat végül a vérveszteségbe, vagy valamely fontos szervének sérülésébe pusztul bele.

Egerek falatoznak egy albatroszfiókából

Érdekes módon a nyáron költő fajok, mint az atlanti sárgaorrú albatrosz, a kormos albatrosz, vagy a nagy vészmadár nincsenek kitéve az egerek támadásának. "De a télen költőket, különösen az atlanti vészmadarat és a Tristan da Cunha-szigeteki albatroszt súlyosan érinti az egérprobléma. A Tristan da Cunha-szigeteki albatrosz legnagyobb kolóniája korábban a Tristan da Cunha-szigeten volt, ahonnan gyakorlatilag már kipusztult, így a Gough-sziget a faj utolsó menedéke" - mondja dr. Richard Cuthbert, az angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) biológusa. Az egerek által véghezvitt pusztítás nagyságrendje megdöbbentő. Úgy vélik, hogy amennyiben nem történik valamilyen gyors és hatásos intézkedés, 22 madárfaj fog kihalni a szigetről.

A mészárlást dr. Cuthbert és Erica Sommer, a Fokvárosi Egyetem munkatársa fedezte fel, amikor kutatásaikat végezték a szigeten 2000-2001-ben. Azóta drámai videófelvételek is készültek a vérszomjas egerekről, amint megtámadják áldozataikat. "Az albatroszfióka nyolc hónapon keresztül a fészekben ül és várja, hogy szülei időről-időre megetessék" - mondja dr. Cuthbert. "250-szer nehezebb egy egérnél, azonban nem túl mozgékony, és nem képes megvédeni magát. A húsevő egerek számára ezek a fiókák könnyen hozzáférhető, hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló élelemforrást jelentenek. Az eredmény: mészárlás."

"Úgy 700 ezerre becsüljük az egerek számát. Az albatroszfióka elérheti a 10 kilós súlyt, az egér súlya ezzel szemben mindössze 35 gramm. Olyan ez, mintha a házimacska vízilóra vadászna. Ironikus módon az albatroszok azért kezdtek el a szigeten költeni, mert nem volt emlős, ami veszélyeztethette volna őket" - mondja dr. Geoff Hilton, az RSPB egy másik biológusa.

A tudósok gyanítják, hogy az egerek a talajon fészkelő Gough-szigeti sármány (Rowettia goughensis) tojásait és fiókáit is veszélyeztetik. A világon kizárólag a Gogh-szigeten élő faj az egerek elől a fészkelésre kevésbé alkalmas, magasabban fekvő hegyvidékre húzódott fel.

A tengerészek által a világ legkülönbözőbb szigeteire behurcolt patkányokról már régóta tudták, hogy komoly veszélyt jelentenek az adott sziget őshonos faunájára. A szinte kizárólag növényi táplálékon élő háziegérrel ellentétben a patkány gyakorlatilag mindenféle táplálékon megél, így ez a tény nem okozott meglepetést. Azt is tudták, hogy a patkányok mellett az egerek is számos szigetre betelepültek az évszázadok során. Azonban ez az első eset, hogy egerek veszélyeztetik a helyi faunát. Az RSPB a brit kormány Tengerentúli Területek Környezetvédelmi Programjából 60 000 fontot kapott kutatásokra, illetve arra, hogy kidolgozza a probléma megoldását.

Prommer Mátyás

[origo]