Szökőár: vészforgatókönyv Európa számára

Miközben az Indiai-óceánon teljes erővel zajlik egy cunami-előrejelző rendszer kiépítése, az európai politikusok és tudósok azon tanácskoznak, hogyan lehetne az öreg kontinens partvidékét is hasonló védelmi rendszerrel ellátni.

Egy éve annak, hogy Karácsony másnapján gyilkos cunami söpört végig az Indiai-óceán partvidékén, amely emberéletben és anyagi javakban hatalmas pusztítást okozott. A szökőár újra felhívta a világ figyelmét arra a tényre, hogy civilizációnk mennyire védtelen a természet tomboló erőivel szemben. A természeti csapást követően nemzetközi összefogással megindult egy cunamifigyelő- és -riasztó rendszer kiépítése az Indiai-óceánon. Ennek keretében olyan, érzékelőkkel felszerelt bójákat telepítenek Szumátra partjai elé, melyek nyomon tudják majd követni a tengerszint változását, illetve a víz felszínén és a mélyebb rétegekben lejátszó folyamatokat. A munkálatok az Intergovernmental Oceanographic Commission (IOC) párizsi központjából irányítják. A tervek szerint közel 23 mérőállomás telepítése történik meg. A teljes rendszer várhatóan 2008-ra készül el.

Jelenleg egyedül az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik a Csendes-óceánon olyan cumamifigyelő rendszerrel, amely időben képes riasztani a veszélyeztetett partvidék lakosságát. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a világ többi részét is meg kellene védeni a szökőárak pusztításaitól. A fokozottan veszélyeztetett területek közé sorolják Európát is. Annak ellenére, hogy itt jóval nagyobb az esélye egy pusztító szökőár létrejöttének, mint az Indiai-óceánon, Európa partjai előtt nem épült ki olyan nagy kiterjedésű riasztórendszer, amely képes lenne az ilyen eseményt előre jelezni. Egyedül a Sztromboli-szigetét körülvevő tengerrészt figyeli egy lokális hálózat, amit a 2002-es földcsuszamlást követően létesítettek.

Az öreg kontinens partvidékének védelméről szervezett konferenciát az IOC november végén Rómában, az érintett országok kormányainak és független szakértők meghívásával. A résztvevők elfogadtak egy határozatot, melynek értelmében korszerűsítik és kiterjesztik a régióban található földrengésfigyelő rendszereket. Megteremtik ezek összeköttetését, és biztosítják az általuk továbbított információk hozzáférhetőségét minden érintett számára. Napirendre került a korábban már Európa partjai elé tervezett szökőár-riasztó rendszer kérdése is. A résztvevők támogatták a korszerű műszerekkel ellátott óceáni bóják telepítését, ugyanakkor nem született döntés arról, hogy olyan mélytengeri nyomásérzékelőkkel is felszereljék ezeket, melyek az előrejelző rendszer fontos részét képezhetnék.

Fokozott veszélyben

Európa történetében mély nyomokat hagytak a pusztító szökőárak. 3500 évvel ezelőtt a földközi-tengeri Théra-szigetén található Szantorin vulkán hatalmas kitörését földrengések és pusztító szökőár kísérte. Egyes kutatók szerint ez a kataklizma közel 100 000 ember halálát okozta, és jelentősen hozzájárult a magas fejlettségi fokra eljutó minoszi Kréta civilizációjának hanyatlásához is.

Jóval elevenebben él az emlékezetben az a szökőár, amely 1755. november 1-jén romba döntötte Lisszabont. Ennek erejére jellemző, hogy 60 000 ember halálát okozta, és a portugál főváros jelentős részét a földdel tette egyenlővé. A cunami útvonalát Amerika keleti partjaitól egészen Norvégiáig nyomon lehetett követni. Belegondolni is rossz, hogy milyen pusztítást okozna napjainkban egy a történelmi időkben lejátszódó szökőárhoz hasonlatos kataklizma, amikor a kontinens lakosságának jelentős része a sűrűn beépített tengerparton él.

A kockázatot növeli, hogy mind a Földközi-tenger, mind az Atlanti-óceán medencéjében számos olyan tektonikailag aktív terület található, ahol gyakoriak a földrengések, a vulkanizmus (beleértve a tenger alatti vulkánokat is), a beszakadások, vetődések és földcsuszamlások, melyek a leggyakrabban szerepelnek a szökőárak kiváltó okaként.

A tavalyi pusztító cunamit okozó földrengést már órákkal korábban érzékelték az Indiai-óceánon. Európa esetében a sokkal kisebb távolságok miatt jóval kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy riasszák a lakosságot. A Földközi-tenger medencéjében egy szökőár percek alatt pusztítaná végig a partvidéket. Így az IOC szerint Európának egy olyan előrejelző rendszerre lenne szüksége, amely teljesen automatizált és másodpercek alatt képes az eseményt észlelni, beazonosítani, és az érintett területeket riasztani. Jelenleg a régióban működő földrengésészlelő hálózatban ez a folyamat 15 percet vesz igénybe, amely túl hosszú ahhoz, hogy elegendő idő maradjon a veszélyeztetett partvidék lakosságának kiürítésére.

Ladányi László