Tollak helyett pikkelyek

Egy Németországban felfedezett ragadozó dinoszaurusz miatt a kutatóknak újra kell gondolniuk a tollak kifejlődését a dinoszauruszoknál.

A kisméretű, hosszú farkú dinoszaurusz, a Juravenator starki mintegy 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Bajorország területén, Dél-Németországban. A maradványt a jura időszak végén lerakódott Solnhofeni mészkő szolgáltatta. Ugyanebből a kőzetből került elő többek között a világhírű ősmadár, az Archaeopteryx. A Theropodák teljes csontvázai világszerte nagy ritkaságnak számítanak a jurában. Ráadásul ez a kiváló megtartású német példányon helyenként fosszilizálódott bőrt is találtak. A kültakaró semmi jelét nem mutatja tollaknak, annak ellenére, hogy ugyanehhez a csoporthoz tartozó jura időszaki kortársaik bizonyítottan tollakat viseltek.

A Juravenator starki a két lábon futó, húsevő Theropodák közé tartozik, amelyekből a kutatók nagy része a madarakat származtatja. A körülbelül 75 cm hosszú állat valószínűleg gyíkokra, rovarokra és egyéb apró állatokra vadászott. A zsákmányállatok között akár még kis emlősök is előfordultak. Az új faj megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, hogy a korai Theropodák nagy része egyszerű, szőrszerű tolltakaróval rendelkezett. Nagy meglepetésre ugyanis, a Juravenator farkát és hátsó lábát pikkelyes bőr borította. A tollak hiánya arra utal, hogy a korai dinoszauruszok egy részénél hamarabb kifejlődhetett a tolltakaró, mint akár a legközelebbi rokonoknál. A jelenleg ismert legprimitívebb tollas dinoszaurusz a Sinosauropteryx, amely 120-150 millió évvel ezelőtt élt. Mivel ez külső megjelenésében nagyon hasonlított a Juravenatorhoz, még inkább érdekes a tollak hiánya. Emellett még számos egyéb korai Theropoda maradványa is mutatja a tollak jelenlétét, köztük például a Tyrannosaurus rex ősének tekintett Dilong paradoxus.

Különböző elméletek léteznek annak magyarázatára, hogy miért alakult ki a tolltakaró néhány dinoszaurusznál. Egyesek szerint a hőszigetelésben volt jelentősége, míg mások szerint csak díszes takaró volt, amely a külvilágnak szólt a párválasztás során. Ezek a legkorábbi tollszerű kezdemények aerodinamikai szempontból egyáltalán nem specializálódtak, így biztosra vehető, hogy repülésre alkalmatlanok voltak. Mivel a tollak eléggé speciális jellegzetességek, a kutatók eddig úgy gondolták, hogy számos Theropoda dinoszauruszra jellemzőek lehettek. A családfán belül elfoglalt helye alapján a Juravenatornak is szálas, rostos tolltakarót kellett volna viselnie.

A tollak hiányának magyarázataként az is elképzelhető persze, hogy a vizsgált faj éppen azokon a területeken nem növesztett tollakat, ahol a bőr fosszilizálódott. Ettől függetlenül azonban a Juravenator mindenképpen pikkelyesebb volt a mai madaraknál, amelyek csak a lábaikon viselnek pikkelyszerű bőrt. Egyébként a tollak fosszilizációja nagyon ritka. Például az Archaeopteryx esetében is több olyan, más szempontból kiváló megtartási állapotú példányt találtak, ahol nincs nyoma a tollaknak. Azonban, még ha a tollak maguk nem is őrződtek meg, a fosszilizálódott bőrben a nyomaiknak meg kellene lenniük.

Lehetséges, hogy a tollak egymástól függetlenül, többször is kialakulhattak a hasonló dinoszauruszcsoportoknál. Más elképzelések szerint a tollak hiánya arra utal, hogy a Juravenator korábbi, primitívebb Theropoda, mint például a Tyrannosaurus. Az ellentábor szerint viszont a csontváz jellegei nem ezt támasztják alá.