Izland ismét bálnákra vadászik

Az izlandi kormány nemrég hozta nyilvánosságra döntését, amely szerint hozzájárul, hogy a nemzetközi moratórium ellenére vadászai engedéllyel ejtsenek el bálnákat. Október 22-én, az izlandi bálnavadászok Izland partjaitól kb. 200 mérföldre, robbanófejes szigonyágyúval le is ölték az első állatot, egy "különösen veszélyeztetett" közönséges barázdásbálnát.

Cikkünkben - néhány korábbi híradásunkhoz hasonlóan - Kristóf Veronika, a Sea Shepherd magyar aktivistája kommentálja az adatokat. Bár a leírtakkal sok szempontból egyetértünk, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy szokásunktól eltérően egy szubjektív írás következik.

***

A közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus) Földünk egykor leggyakoribb nagytestű bálnafaja volt. 2003-ban egyedszáma már nem érte el az 55 ezret, holott Mark Carwardine brit tengerbiológus 1995-ös "Bálnák és delfinek határozó kézikönyve" még kb. 120 000 fős létszámról számolt be. A világ számos kormánya határozottan elítélte az izlandi döntést, az engedély azonnali visszavonását követelve az illetékes hivataltól. Izland várható idegenforgalmi bevételeinek csökkenése a diplomáciai felszólításoknál hatékonyabb nemzetközi visszajelzés: máris több száz turista törölte a lefoglalt utazását a szigetre, az idegenforgalmi szakemberek komoly veszteségeket prognosztizálnak. A környezetvédő szervezetek a tiltakozás mellett az izlandi termékek azonnali bojkottjára is felszólítottak.

A tengeri emlősök életének védelmét és jogaiknak képviseletét végző SeaShepherd nemzetközi állatvédő szervezet 29 éves fennállásának egyik jelentős akciója éppen az izlandi bálnavadász-flottához kapcsolódik. Hosszas és hiábavaló diplomáciai úton történt megkeresés után 20 éve (1986. november 16-án) nyomatékosították az izlandi bálnavadászokban: a bálnák legyilkolása ellentétes a nemzetközi környezetvédelmi joggal, ráadásul a környezetvédő szerint emberhez méltatlanul brutális cselekedet. Alapos kémlelés után, (miután meggyőződtek róla, hogy senki nem tartózkodik a bálnavadász hajókon) az aktivisták elsüllyesztették a kikötőben állomásozó izlandi bálnavadász hajókat (a flotta felét), és megsemmisítették a rejkjaviki bálnafeldolgozó-gyárat. Paul Watson Kapitány és legénysége az akció után ragaszkodott hozzá, hogy állítsák őket bíróság elé, hogy a níilvánosság előtt számot adhassanak tetteikről. (A kapitány minden nyilatkozatában kihangsúlyozza, hogy akcióik során soha nem történt baleset vagy haláleset.) A megkárosított bálnavadászok azonban nem voltak hajlandóak bírósághoz fordulni sérelmeik jogi orvoslásáért - a szigetország egész egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy egy precedens értékű, nemzetközi környezetvédelmi per elvesztésével, a gazdasági szekció anyagi veszteségeit erkölcsi bukással tetézze.

A három nagy bálnavadász nemzet - Japán, Norvégia és Izland - az 1986-os nemzetközi moratórium óta kénytelen volt némiképpen álcázni a bálnavadászatot: Japán és eddig Izland "tudományos kutatás" címszó alatt tette ezt, míg Norvégia vállaltan kereskedelmi bálnavadászatot folytat. E három ország flottái - legszerényebb számítások szerint - napjainkban is kb. 2300 bálnát gyilkolnak meg évente, különösen kegyetlen módszerrel.

Kristóf Veronika, Sea Shepherd aktivista